A sivatag démonjai

Előszó

Volt egyszer egy hely, amit Serinek neveztek. Élt ebben a városban két kereskedő, akik edényeket, fazekakat és lábasokat, poharakat és ivókelyheket, apró és olcsó ékszereket árusítottak. Megállapodtak, hogy felosztják egymást közt a várost; megegyeztek, hogy először mindegyikük a saját városrészében próbálja eladni a portékáját, és csak azután mennek át a másik területére, ha az már befejezte a körútját.
Egy nap az egyik kereskedő végigment az utcán, találkozott egy szegény kislánnyal, akinek megtetszett a nála lévő karkötők egyike. A lányka odaszaladt nagyanyjához és kérve kérte, vegye meg neki azt a bizonyos karkötőt. Az öregasszony felsóhajtott:
- Jaj, kislányom, szegények vagyunk mi ahhoz, hogy karkötőt vegyünk! Nincs pénzünk ilyesmire, de mivel látom rajtad, nagyon szeretnéd megkapni azt, amit kinéztél magadnak, nem bánom, próbáljuk meg elcserélni valamire. Esetleg odaadhatnánk a kereskedőnek ezt a régi, kormos tálunkat. Nem hiszem, hogy rááll az alkura, de azért egy próbát megér a dolog.
Behívta házukba a kereskedőt, aki látta, hogy nagyon szegények, és látta azt is, hogy nem köthet velük jó üzletet. Hiába könyörgött neki az öregasszony, kijelentette, nincs olyan olcsó karkötője, amit ők meg tudnának venni tőle. Ekkor az öregasszony előállt az ötletével:
- Van egy régi tálunk, amit már régóta nem használunk. Azt esetleg odaadhatnánk egy karkötőért. Vissza