A Sionnak hegyén...

Előszó

Részlet a könyvből:
Ti pedig így imádkozzatok: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod." (Máté 6 :9-10.)

Miért keresi annyi imádság Istent és miért találja meg olyan kevés? Miért lankad el az imádkozó lélek? Miért nem történnek csodák, miért nem változik meg a világ az imádság által?
Azért, mert nagyon sokszor pogányok módjára imádkozunk. Az imádságban szemben áll Isten és ember. Beszélnek egymáshoz. A pogány imádság a varázslók bűvölő igéje. Rá akarja az ember kényszeríteni Istenre a maga akaratát. Az ember néha úgy könyörög, mint egy elkapatott gyermek a játékért; néha ajándékokkal próbálja a Bíró ítéletét javára fordítani, néha fogadásokkal akarja rábírni a sors és halál Urát, hogy arra rajzolja meg az utat, amerre a halandó menni akar. De mindig a maga akaratát akarja az ember valóra váltani és ebben Istent eszközül használja csupán.
Jézus másként tanít. Istennek céljai vannak velem. Az imádságban keresem az ő gondolatait rólam. Isten szentségben és dicsőségben akar átmenni lázadó népe között, azt akarja, hogy neve áhítatosan zsongjon át a lelkeken, hogy az ő láthatatlan királysága alászálljon erre a nyugtalan földre. Én az ő eszköze vagyok, annyi, mint egy palánta, vagy facsemete a kertész kezében, mint egy márványoszlop, vagy tégla a kőműves kezében. Isten akar valamit velem, rendelt valahová. Vissza