A sikoltozó rózsa

Fülszöveg

"Platón szerint az ember legmagasabb rendű képessége a csodálkozás. Ez a forrása filozófiának, költészetnek, mindenféle tudományos kutatásnak. Ezekben a versekben én is az isten és a szerelmeim iránti csodálkozásomat, sőt csodálkozásaimat akartam kimondani. Hangot adni annak a megrendültségnek, hogy rajtunk kívül az örök megnem-maradásnak nincs más ellenpontja. De most, hogy készen vagyok a könyvemmel, csak most látom, milyen messze maradtam a Csodáktól, isten és a szerelmeim külső-belső bálványképének fölvillantásától."
Platon szerint az ember legmagasabb rendű képessége a csodálkozás. Ez a forrása filozófiának, költészetnek, mindenféle tudományos kutatásnak. Ezekben a versekben én is az isten és a szerelmeim iránti csodálkozásomat, sőt "csodálkozásaimat" akartam kimondani. Hangot adni annak a megrendültségnek, hogy rajtuk kívül az örök meg nem maradásnak nincs más ellenpontja. De most, hogy készen vagyok a könyvemmel, csak most látom, milyen messze maradtam a Csodáktól, isten és a szerelmeim külső-belső bálványképének fölvillantásától. Hiányérzetem legalább akkora, mint a legvégső tökéletességre törekvő Flauberté. Nagy regényéből, a Bovarynéból borzongva idézem a híressé vált, vallomásos szavakat: "A nagyon is teli lélekből az érzés néha a legüresebb metaforákban s a legelcsépeltebb szólamokban árad ki, mert soha senki se tudja pontosan kifejezni se a vágyait, se a fölfogását, se a fájdalmait, mert az emberi szó csak repedt üst, melyen legföljebb medvetáncoltatásra alkalmas dallamokat verhetünk ki, amikor a csillagokat szeretnénk elérzékenyíteni." Vissza