A siker receptjei (dedikált példány)

Fülszöveg

Bécsy Tamás professzor könyve - ahogy maga is írja a Bevezetőben - nem irodalom- és nem színháztörténet. Színdarabokat elemez benne a szerző, az 1920-as, 30-as évek néhány sikerdarabját, elsősorban elméleti, drámapoétikai szempontok szerint. Olyan darabokat vizsgál, amelyeket egy-egy évadban százszor vagy ennél is többször játszottak neves budapesti színházak, s így repertoárdaraboknak számítottak. Közülük egyik-másik bekerült számos európai színház műsorrendjébe is. Ugyanakkor - és ez azért sokat mond - többségük könyvalakban sohasem jelent meg, nyomtatásban csupán a korabeli Színházi Élet mellékletében voltak olvashatók. Pedig abban a korban sokak számára olvasmánynak, irodalomnak is tűnhettek ezek a színházak sikerlistáján szereplő darabok. Az irodalomtörténet azonban mit sem tud róluk, sőt a szerzők - Andai Ernő, Bónyi Adorján, Bús Fekete László, Fodor László, Lakatos László, Szenes Béla, Vaszary János, Vitéz Miklós, Zágon István stb. - nevét sem igen őrizte meg.
A szerző... Tovább

Fülszöveg

Bécsy Tamás professzor könyve - ahogy maga is írja a Bevezetőben - nem irodalom- és nem színháztörténet. Színdarabokat elemez benne a szerző, az 1920-as, 30-as évek néhány sikerdarabját, elsősorban elméleti, drámapoétikai szempontok szerint. Olyan darabokat vizsgál, amelyeket egy-egy évadban százszor vagy ennél is többször játszottak neves budapesti színházak, s így repertoárdaraboknak számítottak. Közülük egyik-másik bekerült számos európai színház műsorrendjébe is. Ugyanakkor - és ez azért sokat mond - többségük könyvalakban sohasem jelent meg, nyomtatásban csupán a korabeli Színházi Élet mellékletében voltak olvashatók. Pedig abban a korban sokak számára olvasmánynak, irodalomnak is tűnhettek ezek a színházak sikerlistáján szereplő darabok. Az irodalomtörténet azonban mit sem tud róluk, sőt a szerzők - Andai Ernő, Bónyi Adorján, Bús Fekete László, Fodor László, Lakatos László, Szenes Béla, Vaszary János, Vitéz Miklós, Zágon István stb. - nevét sem igen őrizte meg.
A szerző vizsgálati szempontja - és ez eddigi munkássága alapján természetes - elsősorban drámaelméleti, de mert jól ismeri az adott korszak világát, nagy biztonsággal képes megállapítani, hogy a fontos társadalmi kérdések közül mit tematizáltak - és mit nem! - a tárgyalt szerzők az elemzett művekben. Kénytelen tudomásul venni, hogy szinte semmit, mert a népszerű művekből csupán a konvenciókhoz való igazodást lehetett kiolvasni.
Ezek a színi iparosok kizárólag szórakoztatni akartak, illúziókat keltettek, vágyképeket fogalmaztak meg, szegénysorba jutott lányok, fiatalemberek vágyképeit. Azt sugallták, hogy lehetséges szorgalommal, tisztességgel, egy kis flörttel - némi bonyodalom árán - megtalálni az igazit, az életben és a szerelemben; vagy azt sugallták, hogy a hűség megmarad akkor is, ha megkopott a kapcsolat, mert furcsa módon az elvágyódás, a kitörési kísérlet, a szerelmi botladozás szinte mindig felfrissíti a házastársak egymás iránti érzelmeit.
Bécsy Tamás a lényegig hatolva mutatja meg, hogy ezek a szerzők nemcsak a közönség vágyait ismerték kitűnően, hanem a színműírás mesterségét is. így képesek voltak a majdnem semmiből valamit csinálni, s bár sokszor csupán életképeket rajzoltak, zsáner-vagy anekdotafigurákat alkottak, mégis hatottak, sőt elbűvölték közönségüket.
A siker receptjei érdekes olvasmány. Számíthat mindazok érdeklődésére, akik kíváncsiak a szín-házcsinálás kulisszatitkaira. Nem is szólva időszerűségéről: mert a szappanoperák és a kiagyalt színpadi szövegek korában nagyon is az.
Román Károly Vissza