Fülszöveg
"A tűzrakások sorához érve lassítok. Szemem előtt, mint visszapergetett filmen, megismétlődik a már ismert jelenet: groteszk női körvonalak, akárha egy rossz álomból léptek volna elő. Tudom, hogy arrább, egy kicsit távolabb a többitől, ott kell lennie neki is, a fehér blúzos, fekete szoknyás lánynak, aki úgy nézett engem. S valóban, pontosan az utolsó máglyával egy vonalban, fényszóróm egyszerre befogja aprócska alakját, a kis retikül is ott himbálózik a karján. Távol tartja magát a társaságtól, tudván, hogy néhány ponttal többet ér a kolléganőinél. Nem kövér s formátlan, nem öreg, mint amazok.
Csak amikor látja, mi a szándékom - miután rákanyarodtam az ösvényre s egy nyárfacsoport mellett leállok -, szánja rá magát, s jön oda hozzám. Együtt indulunk befelé, a földek irányába, szótlanul.
Előttem megy, a tanyához vezet. Mozgása közönyös, szoknyája gyűrött, s alig takar valamit a lábából, mely villogón fehérlik a mező és a nádas szürkéjében; a blúza ugyancsak jól látható. Kitűnő...
Tovább
Fülszöveg
"A tűzrakások sorához érve lassítok. Szemem előtt, mint visszapergetett filmen, megismétlődik a már ismert jelenet: groteszk női körvonalak, akárha egy rossz álomból léptek volna elő. Tudom, hogy arrább, egy kicsit távolabb a többitől, ott kell lennie neki is, a fehér blúzos, fekete szoknyás lánynak, aki úgy nézett engem. S valóban, pontosan az utolsó máglyával egy vonalban, fényszóróm egyszerre befogja aprócska alakját, a kis retikül is ott himbálózik a karján. Távol tartja magát a társaságtól, tudván, hogy néhány ponttal többet ér a kolléganőinél. Nem kövér s formátlan, nem öreg, mint amazok.
Csak amikor látja, mi a szándékom - miután rákanyarodtam az ösvényre s egy nyárfacsoport mellett leállok -, szánja rá magát, s jön oda hozzám. Együtt indulunk befelé, a földek irányába, szótlanul.
Előttem megy, a tanyához vezet. Mozgása közönyös, szoknyája gyűrött, s alig takar valamit a lábából, mely villogón fehérlik a mező és a nádas szürkéjében; a blúza ugyancsak jól látható. Kitűnő célpont. Óvatosan lépkednek mögötte - az aknák miatt -, szinte lélegzet-visszafojtva.
Talán nem tudja, hogy a senki földje kellős közepén járunk, s hogy minden egyes ösvénykereszteződésnél nőttön-nő a veszély."
Vissza