A semmiségi törvények

Fülszöveg

A kommunista diktatúra végóráit élte, amikor ellenállhatatlan erővel tört fel a társadalomból: nyilvánítsa semmissé az állam a diktatúra jogot meggyalázó ítéleteit. Már senki sem elégedett meg a közkegyelmi rendeletekkel és a bírói mentesítésekkel, amely mögött kimondva, vagy kimondatlan állt, hogy valaki bűnt követett el, amelyre később bocsánatot kapott.
Magyarországon a szovjet megszállást követően - a koalíciós kormányzat leple alatt - megkezdődtek a kommunista párt kizárólagos hatalmának megteremtését szolgáló koncepciós perek. A hatalmat, amit a kommunisták nem kaptak meg a polgároktól a választásokon, a büntetőjog eszközeivel kísérelték meg - nem is eredmény nélkül - megragadni. A büntetőjog igen rövid időn belül már nem hasonlított egyetlen jogállam büntetőjogához sem, az ítélkezésnek sem volt köze az igazságszolgáltatáshoz. Felszámolták a bírói függetlenséget, a bíróságok "az osztályharc legélesebb eszközei" lettek. 1956 után a hatalom folytatta a megtorlás kegyetlen művét, amit bírói talárral leplezett a világ elől ítélkezésnek, pedig csak gyilkolt. Magyarországon több mint ezer embert végeztek ki és több százezer embert vetettek börtönbe, nem beszélve az internáltakról és egyéb módon meghurcoltakról.
Ki kellett tehát mondani, a bűnt nem az ártatlanul elítéltek, hanem a diktatúra követte el. A hatalomnak meg kellett követni a nemzetet. A tíz éve megszületett első semmiségi törvény emlékére tartott tudományos konferencia anyagát tartalmazza ez a kötet, olyan szerzők tollából, akik tevőlegesen részt vettek a három semmiségi törvény előkészítésében. Elmondják azt is, mivel maradt még adós a jogalkotás... Vissza