"A semmi ágán"

Előszó

Részlet:
"ESZMÉLET UTÁN
(METSZÉSPONT)
A tér-idő keresztjében ott áll az Ember, megérinti-e a két dimenzió együttállásában a kereszt, a pont?
A pont a Hely, amely meghatározza az egyén helyét.
Megállni éjjel, fölnézni az égre. A Hold, a csillagok, a látható bolygók, a Tejút, a láthatatlan Kozmosz, a galaxisok - tudjuk-e mit nézünk?
Látjuk-e, tudjuk-e mi az, ami az idő-tér felfoghatatlan, és mégis tudatosítható fényútjának évszázad-évezred időfolyamában megérkezik hozzánk?
Valóban megérkezik hozzánk a fény?
Tudjuk-e, mi az, hogy fényút a galaxisban, magunkban, az életünkben?
Tudjuk-e, mi az, az idő-fényút a Létezésben?
Áll az Ember a tér-idő keresztjében, áll a tér-idő-szellem hármas oltárának negyedik oldalán, bezárva azt, újra egyesítve a lélek-hagyomány-tér-idő egységét.
Tudja-e az Ember, mi az a pont, a keresztpont, amely meghatározza életét a hagyományban, a létezés történet-folyamában?
Megállni, és fölnézni az Égre. Majd lenézni a mélybe. Igen, lenézni és alászállni.
Átélni a tér-idő keresztpontját azt jelenti, hogy bezárjuk a hiányzó oldalt, és így megnyílik a lehetőség, hogy átlépjünk a szellemi hagyomány tartományába.
Átélni a metszéspontot, az idő-tér-létezés keresztjében olyan esély-lehetőség, amely a felismerésben tudatosulva vállalja az életért, a létezésért a felelősséget.
A megtartó felelősség egyben figyelmeztetés - őrizd meg, amit felismertél az emberi szellem - hagyományból, tárd fel, mentsd meg, mintegy mindenkori archeológus, mentsd meg, amíg még menthető. Örökítsd át mindig, örökkön örökké!" Vissza