Előszó
Részlet a könyvből:
"Az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégsem tudok jegyet szerezni a korábbi vonatra, ahogy írtam, a másikkal pedig éjfélre érkeztem meg Barcelonába, úgyhogy nem várt senki...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégsem tudok jegyet szerezni a korábbi vonatra, ahogy írtam, a másikkal pedig éjfélre érkeztem meg Barcelonába, úgyhogy nem várt senki az állomáson.
Először utaztam egyedül, de nem ijedtem meg, épp ellenkezőleg: izgalmas élmény volt, élveztem a határtalan szabadságot az éjszakában. A kimerítő, hosszú vonatozást követően lassan megindult a vérkeringés elgémberedett lábamban, miközben álmélkodó mosollyal bámultam a hatalmas Francia pályaudvart, meg az expresszvonatra várakozók és a háromórás késéssel befutott utasok között támadó csoportosulást.
Rabul ejtett az a különleges illat, a zsibongó tömeg, a szomorkás világítás, hiszen bármit láttam, mindent körbelengett a csoda, hogy végre megérkeztem a nagyvárosba, melyet álmaimban ismeretlenül is imádtam.
Akár a csepp a tengerárral, elindultam én is a tömeg után, mely csomagokkal megrakodva özönlött a kijárat felé. Útipoggyászom egyetlen tekintélyes méretű, súlyos bőröndből állt - szinte csak könyvet vittem benne -, de én kitartóan cipeltem, az ifjúság és a várakozással teli izgalom minden erejével.
Friss és nehéz tengeri levegő járta át a tüdőmet a városról alkotott első kusza benyomásommal egyszerre: alvó bérházak, bezárt üzlethelyiségek, a magánytól megrészegült őrszemként ácsorgó lámpaoszlopok. Nagyon közel volt a tenger, valahol mögöttem, szemben a Borne piactérre vezető titokzatos kis utcákkal, meg az én izgatottan kalapáló szívem legmélyén."
Vissza