Előszó
Nem szeretem azt a szót használni, hogy "búcsúztatás" és ezen bibliográfia kötet bevezetése semmiképpen sem tekinthető annak, inkább egy korszak összegezésének, annak az időszaknak, amely a...
Tovább
Előszó
Nem szeretem azt a szót használni, hogy "búcsúztatás" és ezen bibliográfia kötet bevezetése semmiképpen sem tekinthető annak, inkább egy korszak összegezésének, annak az időszaknak, amely a Semmelweis OTE I. sz. Belklinika életében ez év július 1-én lezárul.
Dr. Holló István egyetemi tanár 1981-ben igen nagy elődöktől vette át a klinika vezetésében a stafétabotot és ez különösen nagy felelősséget ruházott rá. Az I. sz. Belklinika, mint az ország egyik vezető belgyógyászati intézmény, mindig nevezetes volt arról, hogy széles profilú intézmény, ahol a gyógyitó és oktató munka mellett a betegágy mellől kiinduló tudományos munka is nagyon jelentős. Holló István ezt az irányzatot sikeresen továbbvitte és fejlesztette. Ennek a megvalósitásában olyan munkatársakra támaszkodhatott - és ez vitathatatlanul az Ő érdeme -, akik a maguk szükebb szakterületének hazai vezetői, nemzetközileg pedig elismert szaktekintélyei lettek. Mindez azonban nem következett volna be, ha a Klinika dolgozói részére nem adta volna meg nehéz körülmények között is azt a lehetőséget, hogy munkájukat magas szinvonalon végezhessék. Ritka az a belgyógyász, aki ma a belgyógyászat egészét át tudja tekinteni - s nyugodtan mondhatjuk, hogy Holló István ezek közé tartozik. E széles ismeretanyag birtokában szerényen és sokszor a háttérben maradva irányitotta a Klinika gyógyitó, oktató és tudományos munkáját. S miután kivételes szakismerettel rendelkezik, irányt tudott mutatni a "belgyógyászati határterületek" kutatásában is.
Ez utóbbi azonban nem valósulhatott volna meg az egyes részlegek együttmüködése, egymás támogatása nélkül. A sikeres gyógyitó, oktató és tudományos munka alapfeltétele egy klinikán a jó baráti légkör, az hogy az egyes szakemberek ne egymás ellen, hanem egymás mellett, egymást támogatva dolgozzanak. Az elmult évek nehéz körülményei között Holló Istvánnak ezt sikerült megvalósitania, igy Klinikánk az Egyetemen e tekintetben is példaképnek tekinthető. S ezt példázza az az előrelátás, gondoskodás is, ahogyan a stafétabotot átadására készült.
E néhány gondolatot ne tekintsük búcsuztatásnak, hisz Holló István a továbbiakban is köztünk marad, velünk dolgozik. Ugy véljük, az emlitett korszakot leghelyesebben ugy összegezhetjük, ha összegyüjtjük a Klinika dolgozóinak az Ő tanszékvezetése idején végzett tudományos munkásságát (közel 800 közlemény, 150 könyv, illetve könyvrészlet, 15 tudományos értekezés).
A Klinika dolgozói tiszteletük kifejezéseként dr. Holló Istvánnak a Semmelweis OTE I. Belklinika 1981-1993. közötti igazgatójának ezt a csokrot nyujtják át.
Vissza