A selmecbányai akadémia oktatóinak lexikona 1735-1918

Előszó

Az ősi selmeci bányász-kohász alma mater egykori oktatóinak közel két évszázados szakirodalmi munkásságát és életrajzi adatait veheti most kézbe a bányászat, kohászat és erdészet története iránt érdeklődő olvasó. Az akadémia múltja azonban szélesebb vonatkozásban is figyelemre méltó lehet mind a tudomány- és szakterületek vonatkozásában, mind pedig földrajzi értelemben. Szellemi kisugárzása ugyanis túlmutatott az említett három fő szakterületen, földrajzi értelemben pedig átlépte az ország határait.
A középkortól meginduló műszaki-technikai haladás úttörője évszázadokon keresztül a bányászat-kohászat volt. A békében, s háborúkban egyaránt nélkülözhetetlen fémek kitermelése, előállítása a megoldásra váró műszaki-természettudományos kérdések sorát vetette föl. A bányászati-kohászati termelés irányítói emiatt mindig pártfogolták, s anyagilag is támogatták a műszaki-természettudományos kérdések megoldására irányuló próbálkozásokat, kísérleteket. így vált a hatalmas anyagi eszközökkel rendelkező bányászati-kohászati szervezet - a szorosan vett szakmai fejlesztésen túl - a gépészet, a mechanika, a geodézia, az ásványtan, a földtan, a kémia, a kémiai technológia, az erdészet stb. kutatásának műhelyévé is. A bányászat-kohászatban alkalmaztak először nagymértékben vízienergiát, majd gőzgépet, építettek ki hatalmas vízierő- és géprendszereket, oldották meg a nagy távolságra irányuló mechanikai erőátvitel nehézségeit. A vízienergia fölhasználása és vízemelést szolgáló szivattyúk tervezése során fektették le a hidromechanika alapjait. Az ásványtan-kristálytanföldtan a bányászat kebelén belül fejlődött tudománnyá, ahogyan a kémia tudománnyá válásához is a kohászat gyakorlata adott biztos támpontot. A bányászat-kohászat alkotta meg az első műszaki felsőoktatási intézményeket, melyekben először oktattak tudományos szinten és laboratóriumi gyakorlatokkal kémiát, fizikát, mechanikát, ásványtant stb.
A selmeci akadémia több mint egy évszázadon át, - az 1860-as évekig - a Habsburg nagyhatalom egyetlen bányászati-kohászati felsőoktatási intézménye volt. Tanárai és hallgatói nemcsak Magyarországról, hanem a soknemzetiségű és soknyelvű birodalom távoli bányavidékeiről kerültek ki. A kincstári bányászati-kohászati szervezet mérnökeinek és hivatalnokainak összetartozását, szellemi központját az ősi bányaváros, Selmecbánya jelentette. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel a hazai bányászat-kohászat és erdészet a magyar állam kezébe került, az alma mater is magyar intézménnyé vált. Vissza