A sárospataki Rákóczi Múzeum

Előszó

Sárospatak vára legbecsesebb és legkedveltebb műemlékeink egyike. Nemcsak gyönyörű fekvése, építészeti szépsége és művészi értéke teszi azzá, hanem az is, hogy történelmünk legrokonszenvesebb alakjai lakták, és függetlenségi harcaink, forradalmi mozgalmaink egész sorának bölcsője vagy éppen színhelye volt.
Sárospatak, vagy ahogy a XV. századig emlegetik, Patak neve korán tűnik fel történelmi forrásainkban. Anonymus szerint a honfoglalás során Ketel vezér deríti fel vidékét, ezért Árpád jutalmul neki adja a Sátorhalomtól a Tolcsva patakig húzódó területet. Utódaitól I. Endre szerzi meg cserével, és királyi birtokká, erdőispánsággá teszi. Ennek központja a Bodrog átkelőhelyénél települt község, Patak, itt vagy ennek erdős környékén állt a királyi szálláshely. A középkori plébániatemplom mellett feltárt XII. századi körtemplom romjai királyi kápolnát sejtetnek. A XII. században Patak területén olasz vendégnépek, hospesek telepednek meg, akik jelentős kiváltságok birtokában megindítják a helység városias fejlődését. A településen a XIII. században domonkos és ferences szerzetesek építik fel kolostoraikat.
A középkori Patak vára a tatárjárás után épült. E néven elsőnek V. István 1261-ben kelt oklevele említi, mellyel a vár még befejezetlen északi tornyát egyik hívének adományozta. Ez a vár azonban, amelyet a XIX. század eleje óta tévesen a mai várral azonosítottak, más oklevelek tanúsága szerint Patak északi határán, a Sátoraljaújhelytől délre emelkedő Várhegyen állt, és sátorhegyi, majd újhelyi várnak is nevezték. V. István és IV. László gyakran időzött benne, ellenfelei többször megostromolták. III. Endre idejében, majd halála után ismét várnagya vette birtokába, de Anjou Károly visszaváltotta tőle, és királynői vár maradt a XIV. század végéig. Vissza