A sarló-kalapács áldozatai

Előszó

Könyveim olvasói vagy 1350 levélben kerestek fel. Ezekben nemcsak elismerésüket, köszönetüket fejezték ki, hanem kívánságaikat is tolmácsolták.
A harmadik könyvemben ezeknek próbálok eleget tenni, amikor nagyobb ölelésben bemutatom a kommunizmus áldozatait Magyarországon és az egész világon, tekintetbe véve a vallás áldozatait is.
Kívánságukra pár személyen keresztül érzékeltetem, egyeseknek mit és hogyan kellett szenvedniök a zsarnokoktól. Típusok ők, akik mindnyájunk poklát érzékeltetik.
Sokaknak nagyon tetszettek a történelmi elbeszélésekben nyújtott élmények. Kértek, írjak még ilyeneket, „hiszen márkázott íróink a börtönvilág csodás, hősies, izgalmas légkörét oly ritkán veszik tollukra, és nagy nemzeti eposz a mai napig sem született meg róla" Sok oly börtönélményben volt részem, amik eddig könyveimben nem kaphatták helyet. Ezekből itt közlök párat a kívánt formában. Elnézést kérek, hogy leginkább vallásos témájúak, elvégre pap vagyok. Ezek a civileket úgyis kevésbé érdeklik. Tehát papnak kell rögzíteni azokat.
Az első könyvemben érintettem az első kommunizmust. Erről sokan már vajmi keveset tudnák. Érdekelné őket: „Milyen lehetett az a mostanihoz képest?" Azok pedig, akiknek volt élményük róla, „szeretnék újra átfogni ezt a szédületes bemutatkozást" Az egyik fejezetben ezek kívánságát tartottam szem előtt, amikor Eger első kommunizmusán keresztül - az említett irodalmi formában - az egész országét bemutatom. Mint vízcseppben benne van az egész tenger, úgy egy helység történetében az egész országé.
Meglepő: író és olvasó között mily bensőséges kapcsolat indulhat el! Együttérzésüknek, kiváltott gondolataiknak, reflexüknek, elhatározásaiknak számos jelét adták versben, rajzban, prózában, könyveik és írásaik stb. elküldésében. Függelékként ízelítőül ezekből közlök egy-kettőt annak szemléltetésére is, hogy olvasóim mennyire egyek velem a kommunizmus elítélésében és elvetésében.
Hiszem, egykor ugyanilyen egyek leszünk a „feltámadás" örömében is! Vissza