A sánta kanári esete/Az álmos moszkitó esete/A ketyegő gyertya esete

Fülszöveg

A sánta kanári esete
"- Milyen ügyben jött hozzám?
A nő lesütötte a szemét. Habozott.
- A kanáriról van szó? - kérdezte Mason.
- Dehogy! - mondta gyorsan a nő. - Nem a kanáriról!
- Rendes szokása, hogy kanárit visz magával?
A nő idegesen fölnevetett. - Ugyan, dehogy! Nem értem, miért tulajdonít ekkora fontosságot a kanárinak?
- Azért, mert ritka az olyan ügyfelem, aki kanárival érkezik az irodámba."
Perry Masont csak a rejtélyes kanári bírja rá, hogy elvállalja a közönséges válópernek látszó ügyet. De hamarosan rájön, hogy megérzése nem csalt: hullától nem lehet elválni, márpedig Walter Prescott vérbe fagyva, holtan fekszik a hálószobájában. Gyilkosának felderítésében a kanárinak is jelentős szerep jut, s így közvetve abban is, hogy Perry Mason végre megkéri Della Street kezét, és világ körüli útra indul.

Az álmos moszkitó esete
"Velma egyszer csak felriadt. Nincs mese, gondolta, ki kell rakni a szobából ezt a nyavalyás moszkitót. Fogta a zseblámpáját, s várta, hogy a moszkitó ismét rákezdjen.
Fölhangzott a különös zümmögés. Velma azonnal zseblámpát gyújtott. Csönd...
Lekattintotta a zseblámpát, és a sötétben az ablakhoz lépdelt...
Az ablak nyitva volt. Velma anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, fölrántotta a sötétítő függönyt, zseblámpájával célba vette a gyanús árnyékot, és megnyomta a kapcsolót.
Élesfehér fénykéve hasított bele a holdvilág olvadt ezüstjébe. A nagy lencséjű lámpa erős fénycsóvája hajszállal a guggoló ember mellé világított. Velma ráirányította a nyalábot.
És akkor két kékes közepű, narancssárga villanás a sötétségből, két éles, száraz csattanás a holdfényes táj békéjében, és Velma feje fölött két revolvergolyó ütötte át az ablakot."

A ketyegő gyertya esete
Miért is olyan üdítő szórakozás a bűnügyi irodalom már-már klasszikusának ez az "esete" is?
Mert benne a jó krimik összes klasszikus eszköze, fogása: rejtélyes emberrablás, kedélyes pókerjátszmák, egy rendőrfőnök, aki sikertelen, egy államügyész, aki gyanús, egy gyanúsított főhős, aki végül megnyeri a nyomozás pókerjátszmáját, szerencsével is, rámenős merészséggel is, és megvan a kettős gyilkosság, a gyilkos kés, a végső megoldás bizonyítékául pedig egy áruló gyertya, amelynek a szórakoztató irodalomban lehet és szabad akár ketyegnie is... És hogy ebben a regényben nemcsak az igazság győz, a műfaj szabályai szerint, hanem korrupciókra, csalásokra, közéleti üzelmekre szintén fény derül: az a többlet, a "már-már klasszikus" bűnügybonyolító ráadása abból a nagyon is "klasszikus" USA-tárgykörből, hogy mi mindentől halnak a gyilkosságok áldozatai, mitől ketyeg végül még egy gyertya is. Vissza