Fülszöveg
Bartusz-Dobosi László (Siófok, 1971) Bertha Bulcsú-díjas író, tanár legújabb köteténél újfajta műfaji megközelítést alkalmaz, amikor Garai István Petrarca-díjas költő életművéhez az úgynevezett szubjektív monográfia eszközeivel közelít. A számtalan önéletrajzi elemmel gazdagított kötet különlegessége a műfaji sokszínűségen, a személyes hangvételen és az egyedi látásmódon túl az antikvitás világába tett kitekintéssel válik igazán érdekes olvasmánnyá.
A szerző eddig megjelent kötetei:
• Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért (2001)
• Szép vagy Magyar Tenger (2004)
• Aki hitét veszti, elmerül (2011) . Egy élet térképe (2012)
• Hallgatásaim gyűjteménye (2015)
„Spondeus fiatal kecses lány, fitymálóan a mellette ülő tömzsi „barátnőjének": Az én verslábaim hosszúságával, kecsességével ugyan ki tudna versenyezni?
Miközben ezt mondta, gyönyörködve s ledéren nyújtotta előre két hosszú combját.
Pirrigius: Ugyan, a tepiszkafa lábaidra én nem lennék olyan büszke Még vádlid...
Tovább
Fülszöveg
Bartusz-Dobosi László (Siófok, 1971) Bertha Bulcsú-díjas író, tanár legújabb köteténél újfajta műfaji megközelítést alkalmaz, amikor Garai István Petrarca-díjas költő életművéhez az úgynevezett szubjektív monográfia eszközeivel közelít. A számtalan önéletrajzi elemmel gazdagított kötet különlegessége a műfaji sokszínűségen, a személyes hangvételen és az egyedi látásmódon túl az antikvitás világába tett kitekintéssel válik igazán érdekes olvasmánnyá.
A szerző eddig megjelent kötetei:
• Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért (2001)
• Szép vagy Magyar Tenger (2004)
• Aki hitét veszti, elmerül (2011) . Egy élet térképe (2012)
• Hallgatásaim gyűjteménye (2015)
„Spondeus fiatal kecses lány, fitymálóan a mellette ülő tömzsi „barátnőjének": Az én verslábaim hosszúságával, kecsességével ugyan ki tudna versenyezni?
Miközben ezt mondta, gyönyörködve s ledéren nyújtotta előre két hosszú combját.
Pirrigius: Ugyan, a tepiszkafa lábaidra én nem lennék olyan büszke Még vádlid sincs! Nézd meg az én formásán gömbölyödő lábaimat! Ezen legalább van mit fogni.
Ő is felhúzta kicsit szoknyáját, hogy elővillantak izinos, kissé dundi alsó lábszárai.
Spondeus: Micsoda? Arra a két rövid kis trunkóra gondolsz ott a lábad helyén? Ne nevettesd ki magadat!
Pirrigius: Hát azoknál a sántáknál biztosan jobb vagyok ott! -sa sarokban ácsingózó Tr@chaeusra cs Limbusra bökött."
Vissza