A sajtó (periodika) zsengéi

Előszó

Egészen pontosan ötven esztendeje annak, hogy könyvtárunk megvásárolta az Országos Széchenyi Könyvtár kiadványát, Hubay Ilona: Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok és röpiratok az Országos Széchenyi Könyvtárban 1480-1718 - című bibliográfiáját /Bp. 1948./ és vezettem azt be a vásárolt könyveket nyilvántartó naplónkba a 108/1949/50 szám alatt, amint az ma is olvasható a könyv címlapjának versoján. Mivel a könyvtárosok döntő számban és mértékben nemcsak automaták, akik lemásolják a szemük elé kerülő könyv adatait, hanem gondolkodó lények is, én magam is ez utóbbi minőségemben belelapoztam a könyvbe és az, amit olvastam, kíváncsivá tett. Elolvastam e könyv tömören és jól megírt bevezetését és érdeklődésem még inkább fokozódott. Hamarosan felötlött a kérdés, nevezetesen, hogy e könyvben lévő több mint 1200 nyomtatvány közül valamennyi megvan-e, megtalálható-e a könyvtárunkban? Azon nyomban kiválasztottam a Hubay Bibliográfiájában 251. szám alatt leírt „Ausszug Newer zeitungen... 1556." című négyleveles nyomtatványát és örömmel állapítottam meg, hogy könyvtárunk állományában is fellelhető az SS. 183/ff leltári szám alatt. Azt és annyit már rövid könyvtári munkálkodásom után is tudtam /1947. jan. 1-től dolgoztam a könyvtárban/, hogy egy olyan kötetre, kolligátumra mutat a raktári szám, amelyben több - ez esetben több mint 50 db - kiadványt kötöttek össze. Felmentem az emeleten elhelyezett álló polchoz, és kézbe véve a kérdéses könyvcsomót meglepődve tapasztaltam azt is, hogy azonos néven és címmel, de más hónapokban és napokon több is előfordul e kolligátumban. Sőt azt is észrevettem, hogy több, hasonlókötésű testes kötet sorakozik egymás mellett a polcokon. Hamarosan tisztázódott az is, hogy ahhoz a könyvespolchoz vezetett kíváncsiságom, amelyen korábban, az 1800-as évek elején Somossy János, akkori könyvtáros az 1807-évben vásárolt könyvek jelentős részét helyezte el. Arra is nemsokára fény derült, hogy nemcsak megvan jóegynéhány darab a Hubay imént említett bibliográfiájában a leírtak közül, de vannak - nem is kevés számban olyanok, melyeket Hubay nem ismer. E tények hozták magukkal szinte parancs- és kötelességszerűen a feladatot: összeírni, összegyűjteni könyvtárunk média-csemetéit, kicédulázni azokat a kisnyomtatványokat, amelyek mint Zeitung, Relatio, Diarium, Beschreibung, Aviso és Journal címmel rejtőzködtek eleddig a könyvtár közel százezer egységből álló gyűjteményében. A gyűjtőmunka sok időt elvett. A nyomtatványok e fajtája a XV-XVIII. századokban latin s többségükben német nyelven íródtak, illetve nyomtatódtak. A szövegek maguk néha meghökkentő gátakat hordoznak magukban. A vásár, a piacnyelv él bennünk a mai napig, vagy annak a nyelvi hovatartozása, aki a nyomtatott szöveget írja. Csak egy példát hadd említsek Schwendi Lázár "Bericht"-jéből, jelentéséből, melyet SS.99/a számú példányunk alapján írtam le. A "fengknuss", "wellicher", "Raiss", "notturfft", "nit" stb. A legtöbb így nyomtatott szó jelentésére rájöttem, de pl. a "Raiss" szó jelentése mindmáig izgató talány számomra. A legnagyobb szótárak is cserben hagytak, még akkor is, ha e szó után következő "und Commission" sejteti, hogy a szó értelme, jelentése merre van, mert keresendő.
A szorgos munka meghozta eredményét, félév alatt elkészítettem e kiadvány kéziratát. Három kötetbe rendezve itt fekszik előttem az 550 db címleírás. Jó érzés fog el, ha rájuk nézek, talán a bányászok éreznek valami hasonlót, hiszen valami értéket hoztam felszínre, elásottat teszek közismertté, hozzáférhetővé, használhatóvá. - Kiadásra, megjelentetésre gondolni sem mertünk, hiszen az elmúlt félévszázad alatt gyakran olyan ideológiai légkörben éltünk, amely a szegénységgel párosulva nem egyszer olyan szélvihart kavart, mely elmúlással fenyegetett. Vissza