A sajátosság méltósága

Fülszöveg

Újabb esszégyűjteményében egyetlen témát variál sokszólamúan és iránymutatóan: a romániai magyarság korszerű önismeretének kimunkálását sürgeti az anyanyelvi művelődés iránti hűség és elkötelezettség hevével. Felelősen, fokozott tudományos igénnyel, mozgékonyan követi nyomon írásaiban korunk szellemi életének legváltozatosabb formáit, hogy ígéretes válaszokat keressen a nemzetiségi lét felvetette legaktuálisabb kérdésekre. Így jut el a magát eszmetörténésznek, társadalmi mozgalmak krónikásának, ideológiák kritikusának nevező marxista gondolkodó közírásának ceterum censeójához: az azonosságtudat hangsúlyozásához, az egyneműsítés elleni eszmei harchoz.
Ebben az értelemben fogalmazhatja meg a romániai magyar írástudók felelősségét, sajátos kulturális és kritikai hivatását: "Ha nincs más alternatíva, mint az együttélés, akkor létfontosságú korparancs, hogy az együtt élőknek jól kell egymást ismerniük. A holnapok és holnaputánok Európájának ebben a részében nem a társbérleti nacionalizmusoké, hanem a nemzetek és nemzetiségek - minden előítélettől mentes - közeledéséé és barátságáé a jövő. Evidens tehát, hogy a hídszerep a romániai magyar művelődés létmeghatározottságai közé tartozik... Különböző előjelű tapasztalatok alapján állíthatom, hogy tartós hidat csak két irányból lehet felhúzni...
Ezért személy szerint nincs nagyobb öröm, nincs mélyebb elégtétel számomra, mint találkozni és együttműködni a másik kultúrát képviselő olyan partnerekkel, akik tudják, hogy miről van szó, és megértéssel közelednek felénk." Vissza