A románc és Jókai Mór

Előszó

A románc és Jókai Mór címet viselő könyv eredetileg egységes értekezésnek készült, szövegrészei is egy időben, egymás után - jobbára 2002 és 2004 között születtek meg. Az első egység műfajtörténeti konstrukciót kívánt adni, s a tanulságokat a második részben Jókai írásművészetének értelmezéséhez igyekeztem felhasználni. Aztán - némi töprengés után - kissé más formát választottam. Az alá- és fölérendeltség nyilvánvaló jeleit igyekeztem megszüntetni, a logikai kötőelemeket ritkítottam, a fejezetekből külön részeket formáltam, és önálló címmel láttam el őket. Mindazonáltal, bár az összetartozás formális jegyeit elvetettem, a mélyebb összetartást továbbra is ambicionáltam. Azon voltam, hogy a különböző írások részletei-mozaikjai éppen a problémakezelő aspektus váltogatása, a nézőpont el-elmozdítása, a látószög szűkítése-tágítása révén utaljanak folytonosan egymásra, mutatkozzanak meg mind teljesebben és rajzolják ki az összefüggések hálózatát. S hogy végül mindebből mi valósult meg? A helyzetértékelést végezze el, alkossa meg az olvasó! Vissza

Fülszöveg

A románc és Jókai Mór szerzője kettős feladatot vállal. Egyrészt föl kívánja építeni a magyar irodalom számára is az angolszász irodalmak rendszerében fontos szerepet betöltő románc (románcé) műfaji fogalmát, másrészt az ebből következő tanulságokat Jókai Mór nagy elbeszélő műveinek elemzésekor vezérszempontokként kívánja hasznosítani. Nyilasy Balázs számára a románc nem csupán kalandos, cselekményes szerelmi történetet jelent, hanem annál jóval többet: a szabadság, a beteljesült vágy birodalmát, a determináló valóságerő megtörését, „a teljes emberi érthetőség szavaival" megragadott világ látomását. Az irodalomtörténész különösen érdekesnek, fontosnak tartja az újkori modernitás világában kiformálódó románcváltozatot, amelyet modem románcnak nevez. E műforma (a könyv írója így látja) a modernitás kételytapasztalatának szorításában, a környezeti meghatározottságot központi szerephez juttató realista regény szomszédságában jött létre. Tartalmasságát éppen az adja, hogy a kétely nyomait is magán viseli. A modern románc a kétkedő, reflektív modernitás és a realizmus jegyeit fölmutatva próbálja meg a románc diadalmas, vágyteljesítő sajátságait érvényesíteni: próbatételes, kétpólusú, a hőstett lehetőségét fölkínáló (énazonosság-teremtő, a káoszt renddé alakító) cselekményt igyekszik teremteni, a hősöket nagyarányúvá formálja, pszichikai mozgásukat nem a mindennapiság, hanem a szelferő, a magasabb értékközpontokkal való kapcsolattartás jegyében kívánja megrajzolni, a társadalomvilágot kiveszi a démoni környezetiség, az elidegenedettségek, a reprezentációk köréből, a hierarchia-elv, a státus-elv szorításából, s a méltányosság, melegség, kapcsolatiság jegyében, az érvényes, bensőséges jelkifejezés, gesztusrend világaként rajzolja meg. (A szerző a modern románc európai alakváltozatait a tündérmesétől a Don Quijotén át Kiplingig, Hermán Melville-ig külön esszéfejezetben idézi meg.)
A könyv írója szerint a modern románc a magyar tizenkilencedik században és a századfordulón különösen sokféle, jelentős alakváltozatban bukkan fel. Nyilasy modern románcként tartja számon többek közt Arany Toldiját (verses nagyepikáját), „naiv" balladáit, Mikszáth Kálmán komikus-humoros románcra alapozó munkásságát, Lövik Károly chevalier-novelláit, Krúdy Szinbád-történeteit és persze Jókai Mór nagy műveit. A Jókai-elemzésekben a szerző A kőszívű ember fiait a történelmi és metafizikai kételyt meghaladni akaró hősrománcként, Az arany embert a románc és az ironikus-démonikus regény határán járó műformaként mutatja be, az Egy magyar nábob sokirányú műfaji elkötelezettségét elemezve pedig a rusztikus népi kultúra erőteljes, színes világát mint a magyar irodalomra mélyen jellemző, a patriarkalitás jegyeiből megépített művészi látomást, románc-Nakonxipánt értelmezi, világítja át. Vissza