A román tengerpart

Tartalom

Tengerpartunk, az ősi Pontosz Eüxeinosz „balpartja", a Nagy Tenger, ahogy Mircea cel Bátrin fejedelem címerszövege nevezi, pontosabban a Fekete-tenger román partja, északon a Duna Chilia ágának torkolatától, a szovjet határ mellől, délen Vama-Vechéig a bolgár határig nyúlik. Kétszáznegyvenöt kilométeres sávon dacol itt a szárazföld a tenger hullámaival, melyek vihar idején vad haraggal rohannak partra. A Fekete-tenger e tulajdonságát ősidők óta ismeri az ember, de szintén azóta tudja, hogy ez a tenger barátságos, vendégszerető is tud lenni... Így történt, hogy évezredekkel ezelőtt a görögök, miután egy ideig barátságtalannak nevezték a Fekete-tengert, végül is a Pontosz Eüxeinosz - a Vendégszerető tenger - nevet adták neki. És napjainkban, jobban mint valaha, ráillik ez az elnevezés tengerpartunkra, amelyet hajón, vasúton és légi úton egyaránt könnyen elérhetnek a vendégek. Igen, rendkívül találó ez az elnevezés, mert míg az időszámításunk előtti VII. században a Miletosz-i görögök meghonosítják a kereskedelmet ezen a vidéken, s ezzel rányomják civilizációjuk bélyegét is, manapság tengerpartunkat főként az teszi rendkívül vonzóvá, hogy a természetalkotta pompás táj az ember kezemunkája nyomán egyre szebbé, egyre lenyűgözőbbé válik. És a sok szépség, ami a gyönyörű parkokban, a műépítészek alkotásaiban, a teljes pihenéshez és a csodás tengerparti természet nyugodt élvezetének öröméhez szükséges kényelemben és ízlésben ölt itt testet, mind-mind azért van, hogy minél kellemesebbé tegye a hazai és külföldi vendégek nyaralását.

Témakörök