A római Santo Stefano Rotondo a magyarok nemzeti temploma

Tartalom

BEVEZETÉS
A római Santo Stefano Rotondo-templom egyike az ókeresztény idők
legnevezetesebb római építészeti emlékeinek. Részben ókori római falmaradványalapokon álló öthajós centrális ókeresztény templom. Ez a
középponti elrendezésű templom az V. század végén épült és méltó társa
a hosszhajós elrendezésű ókeresztény bazilikáknak, melyek közül szintén a fejlődés legelején látjuk a legmonumentálisabb emlékeket. E kornak Rómában három igen fontos centrális alaprajzú emléke van. Ezek
közül a legrégibb a Santa Costanza, melyet Nagy Konstantin (323-
37-ig) emelt 334-ben meghalt leánya síremlékéül. A templom köralaprajzú tér, kettős, oszlopsorral elválasztott gyűrűboltozatos körüljáróval,
külső körfolyosóval; kettős téglabordázatú öntött falazatú kupolával.
Második a S. Giovanni in Fonte-templom, vagy más néven Battistero,
melynek eredetét még nem tisztázta a művészettörténet. Valószínű, hogy
I. Sylvester pápa alatt (314-55-ig) építették, de már III. Sixtus alatt
432-ben átalakították. Szabályos nyolcszög alaprajzú építmény, melynek
belső terét nyolc oszlop választja el a körüljárótól. Eredetileg nem volt
beboltozva, mint az a falak vastagságából és a szerkezet könnyedségéből
megállapítható. A keleti és nyugati toldalék az V. századból, a déli előcsarnok pedig a VIII. századból való. Harmadik centrális templom a
Santo Stefano Rotondo, mely mind a kettőnél nagyobb (1-5. ábra).
Ezek közül a templomok közül a S. Giovanni in Fonté - mint a
neve is mutatja - keresztelő templom, nyolcszögű alaprajzzal, míg a
másik kettő köralaprajzú templom, melyeknél a középteret körüljáró, ezt
pedig külső körfolyosó veszi körül, ami által az egész elrendezés egységesebb.

Témakörök