A római név mint társadalomtörténeti forrás

Előszó

Részlet:

A személynevek és névadási szokások fontosságát a római kor társadalmi, kulturális és nyelvi viszonyainak feltárásában akkor ismerték fel, amikor az óriási tömegben ránk maradt feliratok kritikai és kimerítő gyűjteményét Mommsen megindította. Addig, a múlt század közepe előtt, a római név a régiségtanok egyik fejezeteként csupán azt a helyet foglalta el, amely kijárt neki a latin auktorok jobb megértéséhez szükséges ismeretek között. Hogy a római kori névadás nem csak a régiségtanok iskolás szabályai szempontjából mint szabályszerűségek vagy szabályellenességek példatára érdekes, hanem mint történeti produktum és elsősorban mint ilyen, azt a Római Birodalom latin nyelvű feliratainak nagy gyűjteménye, a Corpus Inscriptionum Latinarum tette világossá. Mommsen rendszerező figyelme természetesen kiterjedt a római névadásra is, de csak a feliratos források hiánytalan gyűjtése alapján figyelhetett fel arra, hogy még a nagyon közönségesnek látszó latin nevek is gyakran a helyi kultúrák és a divat függvényei voltak, és épp ezért sajátos forrásértékük van. Ez a megfigyelés sajnos hosszú ideig visszhangtalan maradt. A latin nevek, érthető névszók vagy értelmezhetően névszói eredetűek lévén, inkább azt a sokáig egyöntetűen vallott feltételezést látszottak erősíteni, hogy a Római Birodalomban egy feltartóztathatatlan nyelvi és kulturális uniformizálódás zajlott le; a helyi nyelvek és a helyi színezetű nevek helyébe a latin nyelv és a latin nevek léptek; ha a latin nyelvet értették és beszélték, akkor a világos jelentésű latin neveket is értették, tartalmi és formai változásaik tehát inkább a divat, mint regionális különbségek befolyása alatt álltak. A regionális különbségekre a nyelvtudomány figyelt fel, s ezzel a regionális szempont át is került a nyelvészet hatáskörébe. A feliratokon megőrzött barbár nevek sokasága valóban rendkívül értékes, sőt sok ókori nyelv esetében az egyetlen fennmaradt szókincset szolgáltatja. Az ó-európai nyelvek szókészletének összeállításai voltaképpen alig tartalmaznak mást, mint tulajdonneveket. Vissza