A római földmérés

Előszó

A római földmérésről összefoglaló jellegű munka - tudomásunk szerint - magyar nyelven még nem jelent meg. M. Borzsák Erzsébet 1967-ben közzétett tanulmányában vázlatosan, a fontosabb kézikönyvek adataira támaszkodva bemutatta a római földmérés alapvető jellemzőit, írása mégsem bizonyult úttörő jelentőségűnek, sokkal inkább kapcsolható az akkortájt magyar fordításban megjelenő mezőgazdasági szakírók (Cato, Varró) munkáinak értelmezési folyamatához. A tanulmány második fele ugyanis az 1. században alkotó Columella egy részletének a magyar fordítását adja, amelyben a római szakíró, összehasonlítva a földműves és a földmérő feladatát, áttekintést ad a földterület méretének kiszámításáról és a mértékegységekről.
Az utóbbi évtizedben viszont felélénkültek azok a magyarországi kutatások, amelyek szorosan kapcsolódnak a római földmérés világához. A rómaiak térhez, határokhoz való viszonya, valamint pannóniai tájrendező tevékenységük került újabban az érdeklődés középpontjába.
A nemzetközi kutatás az 1960-as évek végétől kezdett el nagyobb figyelmet szentelni a római földmérésnek. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a második világháború során hadászati céllal rengeteg légifénykép készült, amelyeken felismerhető volt a rómaiak tájalakítása. A módszert a háború után is alkalmazták immár békésebb célokra, így gyarapítván az írásos forrásokból és a felszíni régészet eredményeiből ismert adatokat. Vissza