A rokokótól a XVIII. század végéig

Fülszöveg

A rokokótól a XVIII. századvégéig
Árkádia légies fuvallata és a forradalom fergetege, az udvarok fényűzése és a felvilágosodott gondolat komolysága, a Winckelmann által szentesített modern régészet születése és az első nagy múzeumok megnyitása a nagyközönség előtt, valamint a veduták sokasága és a gyönyöröktől tobzódó élet a villákban. S akkor még említést sem tettünk a század nagy újdonságáról, a porcelánról. Igencsak nehéz lenne egyetlen formulában vagy meghatározásban összefoglalnunk, mit értsünk a XVIII. század európai művészetén. Kezdetben úgy tűnik, a XVII. század irányvonala és értékrendje marad érvényben. A római egyház, megépítve a Santa Maria Maggíore és a lateránl Szent János-bazilika monumentális homlokzatát, továbbra is önmagát ünnepli. ATiepolóhoz hasonló művészek lenyűgöző méretű freskókat festenek a villák, templomok és paloták boltíves mennyezeteire, miközben sokkal könnyedebb és légiesebb színárnyalatokat alkalmazva megváltoztatják színkezelésüket. A Bourbonok... Tovább

Fülszöveg

A rokokótól a XVIII. századvégéig
Árkádia légies fuvallata és a forradalom fergetege, az udvarok fényűzése és a felvilágosodott gondolat komolysága, a Winckelmann által szentesített modern régészet születése és az első nagy múzeumok megnyitása a nagyközönség előtt, valamint a veduták sokasága és a gyönyöröktől tobzódó élet a villákban. S akkor még említést sem tettünk a század nagy újdonságáról, a porcelánról. Igencsak nehéz lenne egyetlen formulában vagy meghatározásban összefoglalnunk, mit értsünk a XVIII. század európai művészetén. Kezdetben úgy tűnik, a XVII. század irányvonala és értékrendje marad érvényben. A római egyház, megépítve a Santa Maria Maggíore és a lateránl Szent János-bazilika monumentális homlokzatát, továbbra is önmagát ünnepli. ATiepolóhoz hasonló művészek lenyűgöző méretű freskókat festenek a villák, templomok és paloták boltíves mennyezeteire, miközben sokkal könnyedebb és légiesebb színárnyalatokat alkalmazva megváltoztatják színkezelésüket. A Bourbonok sorra emelik a monarchia dicsőségét hirdető épületeket Nápolyban, a Capodimontén, valamint Casertában. Hasonló a helyzet Szentpétervárott, ahol a cárok új lakhelyei emelkednek. Würzburgban megépül a hercegérsek rezidenciája, Potsdamban a Sanssouci, Bécsben a schönbrunni kastély, Madridban az új királyi palota. Versallles-ban eközben művészek egész hada munkálkodik a hatalmas királyi palota díszítésén és berendezésén. A XVIII. század építészete örökli a barokktól a formák pazar gazdagságát és szeszélyességét, ugyanakkor ezt könnyedebbé és kecsesebbé oldja. Nemkülönben a festészet: mintha a barokk szépségeszmény által meghatározott Irányt követné, de ezt nagyobb könnyedséggel teszi. Canaletto, Bellotto és Guardi ragyogó „fotogramokon" örökíti meg ennek a boldogságban úszó Európának a városképelt. Mindezt együttesen nevezzük rofofónak. Azonban ismét beköszönt a változás. Angliában mára szigorú neopalladlánus stílusú épületekért rajonganak, Hogarth révén pedig a festészet a társadalmi szatíra hatékony eszközévé válik. A francia felvilágosodás gondolkodói egy új társadalom körvonalait vázolják fel, amely az Ész elsőbbségén alapszik, s a klasszikus formavilágot alkalmasabbnak ítélik arra, hogy a vizuális művészetekben kifejezze racionális hitvallásukat. Herculaneum és Pompeji váratlan fölfedezése nagy segítségükre van ebben. A legkülönfélébb nemzetek műértői keresik fel az itáliai ásatásokat, s a „régi kacatok" számos új ismerettel szolgálnak. Rómában és Londonban megnyílnak az antik világot bemutató első múzeumok, a század végén pedig már a klasszicizmus a„korszerű"stílus.
a művészét története Vissza