Fülszöveg
A nyolcvanas évek zenéje sokszor lesajnált korszakként kerül szóba, és főleg az előző évtizedekkel való összevetésekből kerül ki vesztesen, pedig-mint ez a könyv is fényesen bizonyítja-vibráló, elképesztően sokszínű és máig izgalmakkal teli, úttörő időszak volt. A pop-és rockzene történetében az ötvenes-hatvanas évekbeli alapok és a hetvenes évekbeli műfaji sokszínűsödés után - melyek Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János könyvsorozatának előző két fejezetében ( A rock története 1. és 2.) részletesen szerepelnek - a nyolcvanas évek hozta el az igazi kiteljesedést, és ebben a zeneipari szempontból is optimista korszakban csak úgy burjánzottak a friss ötletek és stílusok. Bár könnyű úgy emlékezni erre az érára, mint szintikkel súlyosbított, dobgépes, műanyag popdalok csúcskorára, valójában még a mainstream popzene is fényévekkel izgalmasabb volt, mint előtte vagy utána szinte bármikor.
Amikor egy újságíró visszatekintve megkérdezte Thurston Moore-tól, a Sonic Youth alapító...
Tovább
Fülszöveg
A nyolcvanas évek zenéje sokszor lesajnált korszakként kerül szóba, és főleg az előző évtizedekkel való összevetésekből kerül ki vesztesen, pedig-mint ez a könyv is fényesen bizonyítja-vibráló, elképesztően sokszínű és máig izgalmakkal teli, úttörő időszak volt. A pop-és rockzene történetében az ötvenes-hatvanas évekbeli alapok és a hetvenes évekbeli műfaji sokszínűsödés után - melyek Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János könyvsorozatának előző két fejezetében ( A rock története 1. és 2.) részletesen szerepelnek - a nyolcvanas évek hozta el az igazi kiteljesedést, és ebben a zeneipari szempontból is optimista korszakban csak úgy burjánzottak a friss ötletek és stílusok. Bár könnyű úgy emlékezni erre az érára, mint szintikkel súlyosbított, dobgépes, műanyag popdalok csúcskorára, valójában még a mainstream popzene is fényévekkel izgalmasabb volt, mint előtte vagy utána szinte bármikor.
Amikor egy újságíró visszatekintve megkérdezte Thurston Moore-tól, a Sonic Youth alapító gitáros-énekesétől, nem mellesleg az évtized egyik legjobb és legfontosabb zenekarának vezetőjétől, hogy szerinte miért volt olyan borzalmas a zene a nyolcvanas években, akkor ő azt felelte, hogy egyáltalán nem volt borzalmas, és ha kell, felsorol tízezer lemezt, amivel bizonyítja is állítását.
Hogyne lenne igaza Moore-nak, hogyne lehetne felsorolni tízezer fantasztikus lemezt ebből az időszakból! Ebben a kötetben is benne van mindez: posztpunk és a new wave frissessége, ami felrázta a rockzene egészét, a Music TV és a CD megjelenésével beköszöntő zeneipari forradalom, az amerikai no wave és hardcore-hullám tengerentúli tisztító ereje, a szintipop-és new romantic-mozgalmak új hangja, az ezek nyomában Amerikát másodszor is leigázó brit new pop, Michael Jackson, Prince, Madonna, az első retro-hullámok a skától a rockabillyn át a soulig, aztán a jangle pop megjelenéséve a Byrds-harmóniákat Angliában a Smiths, az USA-ban az R.E.M. által visszaidéző zenekarok, az efféle szépségbe beletenyerelő zajrock térnyerése, az első szintetizáló műfajkeresztezések (punkfunk, funkmetál, dance-rock), az indie robbanása, a neopszichedikus tánczene évtized végi bulimámora, a metál új hullámai,a forradalmi hip-hop felfutása és még annyi más.
A rock története 3-at olvasva lehetetlen nem újra szerelmesnek lenni ezekbe a zenékbe. Vagy esetleg először szerelembe esni velük, mert higgye el a korszakkal most ismerkedő kedves olvasó: ebből szerelem lesz!
Vissza