A rivaldafény árnyékában

Fülszöveg

Ki merem adni ezt a "vágatlan" ügynöki dossziét. Nem kurtítottunk semmit, még a helyesírási hibákat sem javítottuk ki. Talán kockáztatok - egy esetleges perdömping romba döntheti a Kapu szerkesztőségét.
Miért adtam ki? Mert jó. Valódi társadalmi kórrajz. Az ügynököknek megadatott a véleményszabadság és a kendőzetlen őszinteség lehetősége. Az akkori sajtónak nem. Briliáns írástudó írta e jelentéseket. Nem mocskolódott. Nem használt sértő szavakat. Egy aljas rendszer szép gyümölcse. A fasizmustól és a kommunizmustól csak diktatúrát várhatunk el. Ez a totalitárius rendszerek természete. Persze hogy szükség volt ügynökökre! Csak a jellemtelen és a gyenge tudta vállalni. Akár zsarolással, akár szép szóval elérték, hogy jelentsenek egymásról. Ha kellett, a családjukról is. És főleg barátaikról, akik bizalmát élvezték.
Talán százezren voltak.
Engem kétszer próbáltak beszervezni. Nem vertek, csak zsarolni próbáltak. Nem írtam alá. Nem lett semmi bajom, csak 14 évig nem volt nyugati útlevelem. 20 év után tudtam meg, hogy jó barátom besúgta: interjút szervezek Walesával, a lengyel munkásvezérrel, s ekkor vették el a szocialista útlevelemet is. Így aztán hamis útlevéllel utaztam Romániába, hogy tudósítsak a falurombolásról.
Valódi történet: Aczél György egy rendkívül tehetséges filmrendező ügynöki elemzését használta fel az amatőr színjátszással kapcsolatos döntésben, s nem az akadémikusét, amit megrendelt. Luzsánszkyé is ilyen jelentéscsokor, minden benne van, ami a korra valóban jellemző volt.
Ők utazhattak, soron kívül kaptak lakást, Trabantot... ez egy ilyen világ volt. Nagy részük persze mocsokságokat írt jeles emberekről, akiket tönkretettek.
Bánjon el velük a lelkiismeretük és a jövő.

Brády Zoltán Vissza