Előszó
Részlet a könyvből:
Vörösek és fehérek
Csak délelőtt érkeztem Montevideo városába s így nem ismertem se a földet, se lakosait.
Szobámban, ültem a Hotel Oriental-ban és olvasással töltöttem az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Vörösek és fehérek
Csak délelőtt érkeztem Montevideo városába s így nem ismertem se a földet, se lakosait.
Szobámban, ültem a Hotel Oriental-ban és olvasással töltöttem az időt, mert az utcán hideg pamperi szél fujt, mely elől mindenki menekült.
De mikor végre elállt a szél s visszatért a népes kikötőváros élénksége, föltettem kalapomat, hogy sétára induljak.
E pillanatban kopogtak ajtómon.
Válaszomra egy franciás eleganciával öltözött úr lépett be.
Frakköltönyt viselt, fehér mellénnyel, fehér nyakkendővel s lakkcipővel, kezében tartotta cilinderét, mely köré fehér selyemkendő volt csavarva.
Mélyen s nagy tisztelettel hajolt meg előttem és így szólt:
- Üdvözlöm, ezredes úr!
És arra még kétszer tüntetően meghajolt.
Nem értettem ezt a katonai címzést.
Talán Uruguayban is az a szokás, mint Budapesten, ahol a pincérek minden kövér vendéget báró úrnak, minden cvikkeres ifjút doktor úrnak, minden kandúrbajusztulajdonost őrnagy úrnak titulálnak?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal