A repülő ember

Fülszöveg

Karel Capek századunk cseh irodalmának egyik világirodalmi reprezentánsa. Termékeny, sokoldalú író volt: tárcái és elbeszélései - amelyekben nagy mester -, továbbá izgalmas regényei és nagy sikerű drámái középpontjában a kisember áll. Összetéveszthetetlenül egyéni és "cseh" humora ellenére írásai a magyar olvasó számára Karinthy karcolatait, Kosztolányi alakrajzait idézik.
Jelen novellaválogatás az író négy jellegzetes írói korszakának elbeszéléseit fűzi egybe. Egyrészt sejtelmes, irracionális-misztikus atmoszférájú írásokat olvashatunk, a szereplők dimenziót veszítve, "mintha ködben tapogatóznának", értelmetlen káosszá vált világban élnek, ahol rendre észokokkal megmagyarázhatatlan jelenségekkel, tárgyakkal, emberekkel kerülnek szembe (pl. A lábnyom). A csoda és a véletlen azonban minden esetben erősebbnek bizonyul a racionalitásnál, történelmileg hitelesen érzékeltetve az író korának abszurditását.
Más elbeszéléseiben szintén a fantasztikum játszik szerepet, csakhogy most éppenséggel egy kristályosan racionális világlátásmód érvényre juttatása szolgálatában (pl. A repülő ember). Meghökkentő mozzanatok, groteszk ötletek segítségével pellengérezi ki emberi gyengeségeinket, ír gyilkos szatírát a társadalom kisebb-nagyobb fogyatékosságairól.
A realista valóságábrázolás előtérbe kerülése jellemzi azokat a - minden bizonnyal legjobb - novelláit, ahol a szereplők sorsa már nem irracionális hatalmak akaratának függvényei - tragédiájukat társadalmi helyzetük, emberi kapcsolataik minősége magyarázza (pl. Az esküdt).
Végül remek szórakozást ígérnek azok a történetek, amelyeknek egyfajta történelmi görbe tükörként egyaránt jellemzők korukra, s utalnak a huszadik századra is (pl. Prométheusz büntetése). Vissza