A rendszerváltozás anatómiája

Fülszöveg

Miért lehet érdekesebb, olvasmányosabb, izgalmasabb egy korrajz, amit nem választott hivatásából, hanem hivatástudatból, belső erkölcsi parancsra (r meg valaki? E könyv szerzője orvos, a pszichoszomatika jeles képviselője, számos rangos tudományos publikáció szerzője. Szerteágazó műveltsége, a szociológia, a politológia, a lélektan és ezek kölcsönhatásainak területein szerzett elmélyült ismeretei révén sajátos, egyedi megközelítésből reflektált a Történelmünk-történetem (1942-1996) című, a Littera Nova Kiadónál 1997-ben megjelent naplókötetében a kor eseményeire. Szubjektív krónikájában a II. világháború, az 1944-es budapesti ostrom, majd „felszabadulásunk" kínkeservei, a kommunista párt hatalomra kerülése, az ország tönkretétele, 1956 csalóka kivirágzása, a „puha diktatúra" évei elevenednek meg, mindez saját és családja sorsán keresztül bemutatva. A napló hitelét a szerzői életút is szavatolja. Jelen kötete szerves folytatása az előzőnek, megálljt kíván parancsolni a feledésnek, hiszen a politikai felejtés „bűnös amnézia". A szerző a napilapok, folyóiratok információs kavalkádjából merít. Nem csak figyeli, leltározza, idézi az olvasottakat, hanem reflektál is rájuk, gondolatébresztő vitára serkent. Számontartja a dolgokat, ahogy a gondos családfő is elkészíti a havi egyenleget A krónikási szenvedélyt az ethosz keresésének szolgálatába állítja, a rendszerváltozás éveinek értékeit féltő gondossággal, lelkiismeretesen, objektivitásra törekedve örökíti meg. Teszi mindezt azzal a boldog felismeréssel, hogy „1998-ban győztünk". Vissza