A renaissance Magyarországon

Előszó

Az újkor kezdetét Európában a humanizmus és a reneszánsz mozgalmai jelzik. Mindkettő új szemléletet, új életformát és új ideálokat hozott. Bár majdnem elválaszthatatlanok egymástól, mégsem párhuzamos jelenségek, hanem csak megkülönböztetett részei egy új, igen sokrétű és színes szellemi világképnek, mely a legközvetlenebb alapját alkotja mai szellemi és anyagi életünknek.
Talán egy más országban sincs azonban e két szellemi áramlat között oly szoros fejlődéstörténeti kapcsolat, mint Magyarországon, ahol a humanista tudósok és udvaroncok, gondolkodók és írók által megteremtett, előkészített légkör és új életforma nélkül a reneszánsz művészet nem gyökerezhetett volna meg, vagy pedig az importált művészi formák nem váltak volna közkinccsé, a sajátosan átformálódott helyi magyar reneszánsz-művészet alapjaivá.
A magyarországi reneszánsz-művészet említésekor régről berögződött gondolattársítás alapján önkénytelenül is Mátyás királynak hatalmas alakja, idegen szótól hangos és mozgalmas udvara és díszes Corvinái merülnek fel. A mai művészettörténeti kutatás azonban a művészeti stílusáramlatokat és szellemi mozgalmakat igyekszik elvonatkoztatni cégérül felhasznált személyektől s mélyre lenyúlva a társadalom rétegeibe, a helyi hagyomány szerepét, a fokozatos fejlődést, a sajátosan magyar faji adottságokat mérlegeli inkább. Korántsem kisebbítjük ezzel Mátyásnak rendkívüli jelentőségű szerepét a reneszánsz végleges megerősödésében, csak őt magát, korával és környezetével együtt, szeretnők elhelyezni a logikus fejlődésben. Vissza