A renaissance és barokk Spanyolországban

Előszó

Spanyolországban és Portugáliában a reneszánsz művészet még nehezebben honosodott meg, még nagyobb volt itt a régi stílusok ellenállása, mint francia földön. Nem hódított olyan korán és töretlen tisztasággal, mint Magyarországon, ahol a gótika nem gyökerezett sajátos népi érzésekben; nálunk ez csak korstílus volt és így kevésbé állt ellen az olasz reneszánsznak. Spanyolországban az estilo florido a gótika utolsó változata, és a mudejár, a mórok évszázados hódításából következő formanyelv szívósan tovább élt a boltívekben és az ornamentális díszítésben. Ezekből a különböző, gót, mór és reneszánsz elemek vegyülékből fejlődött a XV. században a platereszk-stílus, mely csak a következő század harmadik évtizedében adta át itt-ott helyét az igazi reneszánsznak. A platereszk ötvöst, ezüstművest jelent spanyolul.
Az architektúrában a XV. század közepétől kezdve a francia után a germán befolyás került előtérbe. A flamand eredetű Egas- és Guas-család volt e kevert, átmeneti stílusnak legkiválóbb művelője. Érdekes, hogy nem a dekorációs részek váltakoztak meg először, a spanyolok kitartottak a falakat szőnyegszerűen beborító, gót és mór minták mellett. A boltívek most is szeszélyesek, a kosárív mellett különösen a karélyos és szamárhát-ívet kedvelik, viszont az oszlopok néha már dór és korinthusiak. Az épületek központja a patio, az udvar, e körül csoportosulnak a reprezentációs és a lakóhelységek. Az egyenes lépcsők nagy szerepet játszanak. Mindenütt alkalmazzák a mór eredetű, színes csempealap-burkolást. Vissza