A relativitás tanának világszemlélete

Előszó

Einstein relativitás-elmélete oly általános érdeklődést keltett a nagyközönség legszélesebb köreiben, amire nem volt még példa hasonló elvont, mathematikai érdekű tudományos mozgalomnál. A közönség érdeklődését az 1919 május 29-iki napfogyatkozás eredménye keltette fel, mely frappáns bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy Einstein elméletét komoly tudományos haladásnak kell tekinteni. A természettudomány hipotéziseinek az a próbakövük, ha nem csak megmagyarázzák a tünemények egy ismert csoportját, hanem előre megjövendölik eddig ismeretlen tünemények felfedezését is. Ha meg lehet belőlük állapítani, hogy valaminek így kell lennie s a megfigyelés aztán igazolja, hogy csakugyan úgy is van a természetben. Einstein elméleti úton jött rá, hogy a fénysugárnak meg kell görbülnie, mikor elhalad valamilyen nagyobb égitest közvetlen közelében s kiszámította, hogy mekkorának kell lennie ennek az elhajlásnak, ha például egy csillagról jövő fénysugárról van szó, mely a Nap mellett halad el. Az eredmény igazolása csak teljes napfogyatkozások alkalmával vihető keresztül, mikor a Nap elsötétedik és láthatóvá válnak a közelében levő álló-csillagok s az első alkalmas időben, az 1919-iki napfogyatkozásnál, azonnal be is igazolták a megfigyelő csillagászok, hogy az Einstein-féle eltérés megvan a valóságban és akkora, amekkorának Einstein előre kiszámította. Vissza