A relativitás elve

Előszó

Nagy várakozással tekintett a világ az 1919. évi május 29-iki napfogyatkozás elé, melynek pontos észlelésére két angol expedíció is vállalkozott. Az expedíciónak nem az volt a céljuk, hogy a teljes napfogyatkozásnál jól észlelhető tüneményeket - a protuberanciákat, napkoronát stb. - tanulmányozzák, céljuk inkább az volt, hogy eldöntsék, igaz-e a relativitási elméletnek az az állítása, hogy a Nap vonzó tömegének közelében haladó fénysugár egyenesvonalú pályájától eltér. A tanulságtételre felhívott ég igennel válaszolt. Ezzel a kísérleti igazolással a relativitási elmélet elhagyhatta az óvatos szakemberek szűk körét; az új elmélet alapjai elég biztosaknak látszanak és így átmehetnek minden művelt ember tulajdonába. A relativitási elmélet lényegét és fontosságát néhány szóban vagy akár egy újságcikkben kimeríteni nem lehet. Jelentőségét eléggé mutatja, hogy az angol Royal Society elnöke, aki a napfogyatkozási expedíció eredményéről számolt be a társulat ülésén, a német Einstein elméletét így jellemezte: "Newton tana megingott; a fizika új korszaka kezdődik. A világegyetemen új elmélete van keletkezőben." Csak fokozza e kijelentés értékét, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy Newton szülőházának falán a következő felírású márványtábla ékeskedik: "A természetet és a természettörvényeket homály fedte. Ekkor szólt Isten: legyen Newton és lőn világosság."
Azt a tudományos forradalmat, melyet a relativitás elve váltott ki, gyakran hasonlítják össze azzal a helyzettel, melyet Kopernikus világelmélete idézett elő. Ha hiányzik is az a történeti távlat, melyből ezt az állítást megítélhetjük, annyit biztosan állíthatunk, hogy azoknak az eredményeknek jórésze, melyeket az új elmélet felmutathat, - elsősorban a régi tudomány kritikája - többé meg nem semmisíthető. Az igazság kutatója még soká tapogatódzhat, míg a helyes útra rátalál, de a visszafelé vezető útra nem tér vissza soha. Egész szemléleti úton nyert világunkat el kell dobnunk, és ez bizalmatlansággal tölt el bennünket. A bizalmatlanságra semmi ok sincs; látni fogjuk, hogy amit a tapasztalat egyetlen lehetséges értelmezésének hittünk, valójában csak feltevés volt, melynek természetét Einsteinig nem ismerték fel. A feltevés jogosultságáról csak a tapasztalatnak van joga dönteni és a természet, mikor laboratoriumainkban megkérdeztük, a régi feltevés ellen nyilatkozott. Vissza