A rejtelmes India felé II.

Előszó

A Föld legnagyobb kontinensének szivében, Ázsia déli felén, hegységek és sivatagok mögött fekszik az az ország, melyet egészen a legutóbbi időkig csak igen kevés utazó látogatott meg, - a rejtelmes Tibet. A legelső tudósításokat erről a titokzatos országról Marco Polo velencei kalmár közölte, aki körülbelül 600 évvel ezelőtt járt ott s egy útleírásban számolt be tapasztalatairól. Korunkban Prsevalszkij, a hires orosz utazó folytatta ezeket a kutatásokat, de a maga teljes mivoltában csak Sven Hedin ismertette meg velünk ezt a különös földet és népét. Évekig tartó hosszú uton, fáradsággal, veszedelmekkel és nélkülözésekkel dacolva járta be egész Tibetet, s amidőn följegyzéseit közreadta, egyszerre világosság derült arra a nagy, sötét foltra, mely addig állandóan ott feketéllett, mint ismeretlen vidék, Ázsia déli földképein. A könyv óriási föltűnést és érdeklődést keltett az egész művelt világban; lefordították minden nyelvre, s különösen az ifjúságnak ajánlották olvasmányul. Mert Sven Hedin az ifjúságnak szánta ezt a könyvét, amint ez nyilvánvaló azokból az aranyszavakból, melyekkel a kötetet világgá bocsátotta:
- Ezzel a kis könyvemmel legkivált azokhoz a derék fiukhoz fordulok, akik pár évtized múlva széles vállukon fogják hordani a haza sorsát s bizonyára előbbre viszik nemzetüket a haladás, a kultura és a dicsőség utján. És mivel, amig e könyvet olvassátok, szemtől-szemben fogok állani veletek: emlékeztetlek benneteket arra, hogy a reátok váró örökség nagy és becses és hogy tisztán csak tőletek, szorgalmatoktól és munkátoktól függ, hogy megérdemlitek-e majdan a „férfi" nevet. „Sötét utakon nem terem babér", mondja a példaszó : szabad földbe, napfényes levegőn kell elültetni a csemetét, hogy hatalmas faóriássá sarjadjon . . .
- Három év súlyos viszontagságairól számolok be nektek: három tapasztalatokban és visszaemlékezésekben gazdag évről. Nem azért, hogy képzelt hőstettekkel dicsekedjem; nem is azért, hogy példámmal buzditsalak benneteket: cselekedjetek ti is hasonlóképpen: az én könyvemnek a célja egészen más, sokkal szerényebb. Vissza