A regionális politika közigazgatási feltételei

Előszó

Cuius regio, eius religio. Akié az ország, azé a vallás. A reformáció nyomán az augsburgi békében (1555) elismerték a területi elven alapuló vallásfejedelemségeket. Eszerint az uralkodó hitbéli hovatartozása egyben meghatározza az ott élő nép vallását.
Az elv túlnőtt a koron, amelyben fogant. Azóta is, akié egy térség fölötti politikai hatalom, az igényt tart, ha nem is a vallás, de legalább a területi kormányzás és igazgatás rendszerének „sajátkezű" kialakítására. Olyannyira, hogy a fontosabb társadalompolitikai fordulatok nyomán rendszerint gyorsan napirendre kerül a helyi és területi igazgatás struktúrájának, tartalmának hozzáigazítása a változás fő irányaihoz. így volt ez végig Magyarország polgári korszaktól számított történetében. A nagy történelmi eseményeket híven követő lokális átalakítások élénk színekkel emelik ki modernkori területi igazgatásunk fejlődési vonalának jellemző állomásait.
A tőkés gazdasági fejlődés előtt utat nyitó kiegyezésnek mindjárt egyik fontos vonzata volt a tradicionális vármegyei önkormányzatok feudális maradványoktól való következetes megtisztítása. 1870-ben európai mércével mérve korszerűnek számító polgári törvényhatósági rendszer jött létre. A társadalompolitikai kapcsolat ugyanilyen nyilvánvaló volt jóval később a kommunista korszakban. Az I. Tanácstörvény mereven hierarchikus irányítási rendszere híven leképezte a diktatúra tervlebontásos mechanizmusát. A hatvanas évek mechanizmusreformja viszont az igazgatás területi szintjeit is némi levegőhöz juttatta. Áttételesebb irányítású struktúrát hoztak létre, ami kihatott a területi hatalmat valójában birtokló pártbizottságok szerepének alakulására. Vissza