A régi orosz festészet kapcsolatai

Előszó

A régi orosz művészet kutatásában mindig is központi szerepet játszott a kapcsolatok kérdésének vizsgálata. Ez a probléma már a XIX. század második felének és a századfordulónak a kutatóit is élénken foglalkoztatta. Több szélsőséges vélemény alakult ki, melyek napjainkban is gyakran felbukkannak.
Az egyik nagyhatású elképzelés Louis Réau francia művészettörténész nevéhez fűződik, aki 1911 és 1913 között a szentpétervári francia intézet igazgatója volt. Szerinte a régi orosz művészet teljesen a bizánci művészet hatása alatt állott, sőt orosz földön minden jelentős alkotást bizánci mesterek készíthettek.
Még meglepőbb teóriát alakított ki - még a XIX. században - egy másik francia tudós, Viollet-Le-Duc, aki nemcsak mint építész, hanem mint művészeti író is híressé vált. O külön könyvet szentelt az orosz művészetnek, mely szerinte a kínai, az indiai, az iráni és a tatár kultúrákkal rokon. F. I. Buszlajev 1917-ben megjelent könyvében már megfelelően cáfolta ezt az elképzelést.
Az ún. nyugati teória a századfordulón alakult ki. Ezt N. E Kondakov, az orosz művészettörténet-írás egyik legnagyobb alakja, és követője, D. V. Ajnalov dolgozta ki. Ők, amellett, hogy túlzott szerepet tulajdonítottak a nyugati hatásoknak, igen sokat tettek az orosz nemzeti kultúra alapjainak feltárásáért. Kondakov, abból a - ma már kétségkívül túlhaladott - nézetből kiindulva, mely szerint a késő bizánci művészet minden értéke itáliai hatásra született, arra a következtetésre jutott, hogy az orosz földet ért bizánci hatás is lényegében az itáliai művészetet tükrözi. A nyugati hatás túlzott hangsúlyozása később például F. Halle 1929-ben kiadott könyvében is jelentkezett, ahol a szerző orosz romantikának nevezte a vlagyimir-szuzdali épületplasztikát. A régi orosz művészet a nyugati romantikával néhány ponton valóban találkozott, s ez nemcsak az építészetben és az iparművészetben, hanem a fal- és miniatúrafestészetben is megfigyelhető. Vissza