Előszó
Édesanyám úgy mondta: Utazunk nagyanyádhoz, Győrbe. Nagyanyám úgy mondta: Mi Szigetben lakunk. Győr odébb van.
Gyerekkoromban - 20. század, ötvenes évek - a nyarakat Szigetben töltöttem,...
Tovább
Előszó
Édesanyám úgy mondta: Utazunk nagyanyádhoz, Győrbe. Nagyanyám úgy mondta: Mi Szigetben lakunk. Győr odébb van.
Gyerekkoromban - 20. század, ötvenes évek - a nyarakat Szigetben töltöttem, nagyanyám házában, Tormay Cécile - 19. század, nyolcvanas évek - nagyanyjánál, az algyesti birtokon. Tormay Cécile egy vidéki udvarházban, én a hajdani birtokból megmaradt külvárosi cselédházban éreztem úgy: őseim otthona a régi ház.
Álomból és valóságból egybeszőtt regényt tart kezében az olvasó.
Habent sua fata libelli - állítja a latin poéta, Terentius: a könyveknek megvan a maga sorsa.
Az íróknak is.
Évszázada már sikeres írónő Tormay Cécile. 1911-ben jelent meg első regénye - Emberek a kövek között -, amely gyors egymásutánban hat kiadást ért meg, s egy év múltán már németül is olvasható volt. Aztán franciául, angolul, hollandul, svédül, dánul, norvégül, finnül, lengyelül... 1915-ben napvilágot látott új regényét - A régi ház - rövid idő alatt tíz nyelvre fordították, s kiadták Amerikában is.
Tormay Cécile kopogtatott, és bebocsátották a világirodalom szellempalotájának magyar író számára mindig nehezen megnyíló kapuján. Megválaszolhatatlan kérdés, vajon milyen mély, milyen lassan gyógyuló seb a magyar szellemi életben, műveltségben, kultúrában a történelmi tény: félévszázadra kitiltották a magyar irodalomból és sok millió magyar olvasó mindennapi életéből Tormay Cécile életművét - írásait, regényeit, szellemét.
Vissza