A régi görög irodalom története II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Huszonhetedik fejezet.
A régi komédia eredete s szerkezete.
1. §. Lehozván a dráma egyik faját, a tragédiát, fejlődése- s elfajulásában, azon időkig, midőn csaknem levetkezé a költészet jellemét, újból visszatérünk eredetéhez, megtekintendők, miként történt, hogy másik faja, a komédia, bár hasonló okoktól hozva létre s hasonló éltető befolyásoktól érlelve, mégis anynyira különböző alakot váltott. A tragédia s komédia közötti ellentét nem a dráma eme különböző fajaival tűnt fel először: olly régi az, mint maga a költészet A nemes és nagyszerű mellett az aljas és közönséges mindig szerepelt árnyéklatúl, hogy amannak jeles tulajdonságai tündöklőbben emelkedjenek ki. Sőt a melly mértékben táplálta s művelte magában a szellem a világegyetemben uralkodó s az emberi életben nyilvánuló tökéletes rend, szépség s hatalom képzeteit : azon mértékben lön képesebb s ügyesebb a maga nemében gyarló- s fonáknak felfogására s legbennsőbb lényegének feltárására. Az aljas és elfajúlt magában véve bizonyára nem méltó tárgya a költészetnek; hanem a nagyszerű' s szép' eszméivel eltelt szellem alkotásai közé fölvéve, illő helyet lel a szépség világában és költőivé válik. Az emberi lét feltételessége s korlátoltsága következtében, a szellem emez irányzata mindig a kopasz valóságokhoz tapad, holott amaz ellenkező irányzat, szabad teremtő erejével, ábrányok külön saját országát alkotja magának. A való élet mindig bőséges anyagot nyújtott a komikus költészetnek; s ha a költő ezen anyagok feldolgozásában gyakran használ is olly alakokat, mellyek valósággal nem léteznek, mégis azok szerével létező jelenségeket, körülményeket, személyeket s osztályokat akar mindig ábrázolni. Az aljast és elfajultat nem költik, hanem a költő leleményessége itt abból áll, hogy valódi alakjokban hozassanak napfényre. Vissza