A régi Buda-Pest épitőművészete II.

Előszó

Budapest irodalma meglehetősen gazdag. Történelme, valamint közigazgatási- és közgazdasági állapotai a régi okiratok és följegyzések alapján sokoldalú megvilágítást nyertek. Helyrajzi történetével is bőven és részletesen foglalkoztak. Magyar nyelvű munkákat irtak: Palugyai Imre, Rómer Flóris és Rupp Jakab. Ujabban pedig Schmall Lajos. Történelmi ismertetését a forrásmunkául használtatni szokott Salamon Ferencz műve szolgáltatja. Műszaki leírását vaskos kötetben adta ki a Magyar Mérnök és Építész Egylet a Millenium esztendejében. Társadalmi életéről és műveltségi állapotáról nem ugyan tudományos alapra fektetett, de annál élénkebb és szemléltetőbb könyvet írtak Peisner Ignácz és Ágai Adolf; művészeti múltjával pedig Divald Kornél értékes könyve foglalkozik.
A gazdag és sokoldalú irodalom mellett is több érdekes szempontból lehet még fővárosunk múltjával foglalkozni, ha olyan oldalakról is ismertetjük a régi Budát és Pestet, a milyen oldalakról az eddigi gazdag irodalom városunkkal még nem foglalkozott. Nekem mint építész embernek a főváros területén elvétve még található régi építmények és azoknak művészettörténetünk szempontjából értékes volta ragadták meg a figyelmemet. A mikor ezekkel az építményekkel foglalkozni kezdtem, úgy találtam, hogy azoknak ismertetése, de főképen képeiknek összegyűjtése Budapest gazdag irodalmából még hiányzik. Elhatároztam tehát, hogy az egész város területének átvizsgálásával fölkutatom és összegyűjtöm mindazoknak a régi épületeknek, épületrészleteknek, sőt még nagyobb iparművészeti tárgyaknak is a képeit, a melyek főképen a török uralom megszűnése után keletkeztek, napjainkban még fönnállanak és művészettörténetünk szempontjából bármily csekély értékkel is bírnak. Vissza