A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában

Előszó

Részlet a könyvből:

A régi Buda és Pest a XVII. és XVIII. században nem rendelkezett oly kiváló nagy építő szellemekkel, mint Róma, Páris, Bécs, vagy a németországi fejedelmi központok, mely városok építőművészeinek hírneve országaik határát is átlépte. Itt csak letelepedett, helybeli építőmesterek működtek, akiknek hírnevük nem volt s még elnevezésükben is az építőmester, de legtöbbször csak a puritán hangzású polgári kőművesmester címet viselték. Ezt ugyan nem szabad alárendeltségnek tekinteni, mert a régi kor emberei más értelmezést adtak e kifejezésnek s hogy mást ne említsünk, például a nagynevű osztrák Jákob Prandtauer is Bau- vagy Mauerermeister-ként szerepelt. De éppen így a budai királyi várpalota befejező építését irányító kamarai és udvari főépítészt, Franz Anton Hillebrandt-ot is csak K. K. Ingenieur und Baumeister-nek titulálja a pesti tanács. Olyan polgárvárosokban, mint Buda és Pest nem volt sok értelme a címeknek, mert akkoriban itt minden a céh életén keresztül történt s ennek testülete tekintélyt és szakértelmet biztosított mestereinek.
Kezdetben természetesen mindannyian idegenből, nyugatról jöttek, mert a magyarság maga nem tudott e korokban nagy építőegyéniségeket felmutatni. Ehhez elsősorban hiányozták a fokozatos fejlődés történeti előzményei és előfeltételei, mint a .békés állapotok nyomán fakadó kultúra és gazdagság. Már pedig itt mintegy 150 évig nem volt építkezés, csak öldöklő harcok, rombolás és pusztítás; s alig múlt el a török veszedelem, máris Thököly, majd Rákóczi szabadságharca szólítja fegyverbe az amúgy is megfogyott lakosságot. Vissza