A régebbi : régibb típusú alakpárokról

Előszó

Részlet a műből:
Előadásom egy nagyobb terjedelemben kidolgozott tanulmány anyagának rövidre fogott ismertetése. E munkában néhány rendhagyó fokozású melléknevünk paradigmájának hasonló kivételszerűséget mutató alakjaival, az azonos funkciójú alakpárok létrejöttének, használatának, értékelésének kérdéseivel foglalkozom. A mai nyelvtani kivételszerűség okait nyomozva a szótörténethez kell fordulnunk, a vizsgálatban a grammatikai és lexikológiai szempontok kiegészítik egymást.
A szócsaládon belüli szuppletivizmusnak az az esete, amelyet a régi : régebbi típusú fokozás képvisel, önmagában is több szempontból tanulságos tárgyként vonhatná magára a figyelmet, a középfok szerepének betöltésére egyaránt alkalmas, különböző felépítésű alakpárok kialakulása és váltakozása pedig különösképpen fokozza a téma érdekességét. Meglepő, hogy a szakembereket mindeddig úgyszólván egyáltalán nem foglalkoztatták a most szóba kerülő kérdések. Ami keveset valaki erről a néhány szót érintő alakváltakozásról ma megtudhat, azt nem nyelvtanokból, hanem szótárakból tudhatja meg. Amint azonban látni fogjuk: a nyelvi jelenségek bizonyos rendszerűségei a nyelvhasználatban, a nyelv történeti alakulásában határozottabban kirajzolódnak, mint a szótári feldolgozásokban, amelyek közül legtöbb fokozott alakokat nem ad, egyes szócsaládok tagjainak egymáshoz való viszonyára csak szórványosan utal, a szókészlet egymást felidéző elemeinek hasonló viselkedéséről pedig alig árul el valamit. Vissza