"A reformált vallásnak gyámola és oszlopa"

Előszó

Egy templomnak nemcsak egy története van. Minden templomnak, minden egyházközségnek annyi története van, ahány ember életéhez kötődik. Különösen is igaz ez egy olyan gyülekezetben, amely Debrecen tizenhét református egyházközsége közül csupán az egyik, mégis a városon túlmutató, az egész magyar reformátusság számára fontos szimbólummá vált.
Éppen ezért hiánypótló Dr. Szabadi István most megjelenő munkája, amelyben feltárja a Nagytemplom s a hozzá tartozó egyházközség múltjának részleteit, lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk az előttünk járó nemzedékek gyülekezeti életébe, hogy megismerjük, ők hogyan élték meg hitüket, milyen áldozatokat vállaltak, nem csak a templom és az egyházszervezet fenntartásáért, hanem elsősorban azért, hogy segítségére legyenek a gyülekezettel szinte egyet jelentő város lakóinak, a Kollégium diákjainak, a szegényeknek és a betegeknek. Természetesen sok minden megváltozott azóta, s talán néha szigorúnak és keménynek találja az Olvasó azokat a szabályokat, törvényeket, amelyek a debreceni egyházközség életét szabályozták. De ennek a könyvnek nem az a célja, ahogy más történelmi visszatekintésnek sem, hogy visszatérítsen a múlt szokásaihoz, sokkal inkább az, hogy megismerve gyökereinket, az évszázadok során itt élt emberek küzdelmeit, kitartását, magunk is megerősödjünk a hitben és áldozatvállalásban.
A debreceni egyházi élet megszerveződése, a templomépítés, a gyülekezet mindennapjai a kezdetektől máig - olyan szerteágazó történet ez, melynek egységes, mindenre kiterjedő feltárása még nem született meg. Vissza