A reformáció Horvát-Szlavonországban

Előszó

Bevezetés. Források. A kérdés irodalma.

A reformáció sorsa társországainkban, Horvát-Szlavonországban, igen hányatott volt. Nem egyenletesen fejlődött sem az időt, sem a helyet tekintve. Egyik helyen nagyon szíves fogadtatásban részesül és általánosan elterjed, de a pápapártiak elfojtják. Másutt félszázadig is uralkodó marad és kiszorítja a pápapártiakat. Van, hogy csak titkon élhet, vagy egyáltalán nem engedik élni. Pedig eleinte a papság - amelynek állásfoglalása, mert a nép műveletlen, tuladonkép döntő volt - általában szívesen fogadja, nem mint újítást, hanem mint a megtisztított régit, a felújított evangéliumot és követi. Legtöbb híve akad azokon a vidékeken, hol a legműveltebbek a papok, honnan irodalmuk is kiindul. Ezért a reformáció elleni küzdelem csak később kezdődik, mikor a pápapárt a nagy kedveltségben, mivel azt felkarolják, veszedelmet, saját hatalma veszélyeztetését látja.
A horvát földeken terjedő reformációra vonatkozó források nagy része, majdnem mind, az ellentábor iratai. Országgyűlési határozatok a protestánsok ellen, tiltó rendeletek, püspökök és kanonokok egyházlátogatásain szerzett tapasztalatai a hitviszonyok felől, panaszlevelek a zágrábi püspökökhöz, megtérítő szerzetesek beszámolói. A mai horvát történetírók nem említik szeretettel a reformációt, inkább a horvát nemzeti irodalom és tanügy történeteiben talált méltó elismerésre az itteni reformációi munkásság s a protestantizmus hatása.
A horvát földterületek a reformáció idején tudvalevőleg nem voltak egységesek, a három szlavon vármegye csak Mária Terézia idejében csatoltatott át, a déli részek pedig - mint határőrvidék - osztrák katonái igazgatás alatt állottak; Muraköz meg csak egyházilag tartozott a zágrábi püspökséghez. Ezen területek lakói természetesen más és más gondolatvilágban éltek s így más és máskép fogadták a protestantizmust. A muraköziek akkori tanúsítványok szerint nagyrészt horvát nyelvűek éspedig a szlovénhez közelálló vend, a lingua Insulae" a nyelvük és szellemileg is a hatásos szlovénekhez állanak közel, akik nagy örömmel lettek protestánsokká. Egész más lelkületűek a horvátok a Dráván túl, mely földet a 16., 17. században Szlavónia néven említenek s csak a Szávántúli részek neve Croatia.
Úgy gondoltam tehát az anyagot csoportosítandónak, hogy: először szólok az előmunkálatokról, mik a protestantizmus terjesztését megkönnyíteni törekedtek és főleg szlovén, meg német területen folytak; másodszor a reformációról Horvátországban, hol a papság nagy lelki hajlandóságát elnyomta a pápaság és ahol a horvát lélek sokat tusakodott a protestáns tanok igazságaival; harmadik részben a szlavóniai reformációról, hol a sok magyar és német állandósította a reformációt; azután a határőrvidék területével foglalkozom, hol a német katonaságban nyert támaszt a protestantizmus; végül a reformáció terjedéséről -a Muraközben, hol a Zrínyiek könnyítették meg a reformáció terjedését és miről már megjelent volt egy közlemény a Protestáns Szemle 1917. évfolyamában. A teljességtől természetesen messze van az, mit én itt a horvátszlavonországi reformációról elmondhatok; de talán segítségére lesz az én munkám annak, ki a teljességet majd eléri. Vissza