A reflektív gondolkodás fejlesztése

Előszó

A tanárképzés jelenlegi rendszerében igen kevés értékelő jelzést kapnak a hallgatók önmagukról, pedagógiai képességeik alakulásáról. A képzés ilyen értelmű hiányosságai, a gyakorlótanítások aszimmetrikus szerephelyzetei, az önértékelő helyzetek és technikák hiánya sokkal inkább a kialakult viselkedés védelmét, esetleg a bizonytalanság növekedését idézik elő a pályakezdés során, mint a saját személyre, tevékenységre való tudatos odafigyelést, elemzést és fejlesztést.
Sajátosan paradox helyzetben vannak a tapasztalatokkal még nem bíró kezdő pedagógusok, akik a beilleszkedés, a szakmatanulás legnehezebb szakaszában, olykor minden külső segítség nélkül, de számtalan külső visszajelzés és belső konfliktus (szakmai és személyes egyaránt) kereszttüzében néznek szembe önmagukkal, egyik pillanatról a másikra most már felelős tanárként. A képzés során lehetetlen a hallgatókat minden lehetséges helyzetnek, problémának kitenni, ezért „eszközöket" kellene rendelkezésükre bocsátani az új szituációk megoldására. Olyan módszereket, melyek segítik őket a problémák felismerésében, elemzésében, a megoldási módok kiválasztásában és alkalmazásában, ezáltal aktív, segítő részeseivé válnak saját személyes és szakmai fejlődésüknek.
Az egyik legfontosabb ilyen „eszköz" a pedagógus munkájában a reflektív gondolkodás és gyakorlat kifejlesztése.
Módszertani füzetünk célja, hogy az érdeklődő szakemberek számára - dolgozzanak a közoktatás vagy a felsőoktatás bármely területén - olyan megoldásokat kínáljunk, melyek segíthetik őket a reflektív gondolkodás megismerésében és fejlesztésében. Vissza