Fülszöveg
Haláltáborok borzalmairól sok könyvet írtak, sok emlékezést, regényt, történelmi tanulmányt. E munkák többsége azonban a ,Jobboldali", azaz nem marxista-leninista diktatúrák embertelen szörnyűségeit tárja föl. Ez az európai intellektuell réteg bűne, mert félresikerült értékrendszerének politikai, gazdasági és erkölcsi következményeit nem hajlandó tudomásul venni, hiszen minden csőd dacára igényt tart a vezető szerepre.
Erdey Sándor könyve a kivételek között is a legrangosabbak; Gábor Áron és Szolzsenyicin műveinek társaságában foglalja el méltó helyét. Az olvasó nem regényt tart kezében, hanem dokumentumgyűjteményt, lebilincselő előadásban.
E mű mindenekelőtt azért bír fölböcsülhetetlen fontossággal, mert szerzője nem hallomásból írta le a recski haláltábor történetét, hanem átélte, töltvén 116 hónapot Európa kellős közepén ítélet nélkül politikai fogolyként börtönben és a recski megsemmisítő munkatáborban, tehát egy olyan államgépezet haláltáborában, mely ideológiai táplálékát a...
Tovább
Fülszöveg
Haláltáborok borzalmairól sok könyvet írtak, sok emlékezést, regényt, történelmi tanulmányt. E munkák többsége azonban a ,Jobboldali", azaz nem marxista-leninista diktatúrák embertelen szörnyűségeit tárja föl. Ez az európai intellektuell réteg bűne, mert félresikerült értékrendszerének politikai, gazdasági és erkölcsi következményeit nem hajlandó tudomásul venni, hiszen minden csőd dacára igényt tart a vezető szerepre.
Erdey Sándor könyve a kivételek között is a legrangosabbak; Gábor Áron és Szolzsenyicin műveinek társaságában foglalja el méltó helyét. Az olvasó nem regényt tart kezében, hanem dokumentumgyűjteményt, lebilincselő előadásban.
E mű mindenekelőtt azért bír fölböcsülhetetlen fontossággal, mert szerzője nem hallomásból írta le a recski haláltábor történetét, hanem átélte, töltvén 116 hónapot Európa kellős közepén ítélet nélkül politikai fogolyként börtönben és a recski megsemmisítő munkatáborban, tehát egy olyan államgépezet haláltáborában, mely ideológiai táplálékát a marxizmus-leninizmusból meríti, s melynek dogmája szerint legfőbb érték az ember. Most tehát a mérleg másik oldalára is került nehéz súly, s a mérleg azt mutatja; a diktatúrák között nincsen különbség!
A recski haláltábor történetének Erdey Sándor nem főhőse. Ö a központi alak, mert saját élményanyaga a legmegbízhatóbb, amit ő maga átélt, átszenvedett, ami füle hallatára, szeme láttára zajlott le.
A haláltábort Rákosi népi-demokráciája igyekezett titokban tartani, ez érthető. Kevésbé érthető, hogy az utódrendszer, mely módszerein változtatott és elítéli „a személyi kultusz korának túlkapásait" nem hajlandó hivatalosan elismerni hogy e haláltábor létezett, hogy ott embereket kínoztak halálra, vagy nyomorékká. Egyenként, esetenként elégtételt nyújt az áldozatoknak, de egyetemesen nem. Igaz, az inkvizíció minden vallás történetében sötét folt, s eddig egyik sem rehabilitálta áldozatait egyetemesen. Ám ez is érthető! Ha elítélnék a módszert, adott körülmények között nem alkalmazhatnák újra.
Vissza