A Rákosi per az itélőtáblán

Előszó

Föltevésem, amelyből a törvényszéki tárgyalás anyagát felölelő első füzet illetve kiadás előszavában kiindultam, hogy a Rákosi ügyben elhangzott pörbeszédek és a meghozott ítélet nemcsak jogászkörökben, de azokon túl is érdeklődésre számithatnak, teljes mértékben bevált. De nem csupán a könyv kelendősége, hanem az a körülmény is indokolja a második kiadást, hogy időközben a föllebbviteli tárgyalás végetért és a kir. ítélőtábla meghozta másodfokú ítéletét, amely ugyan érdemben sem a bűnösség megállapításán, sem a kiszabott büntetésen nem változtatott, de a vádbeli események történelmi hátterének megítélésében mégis lényegesen eltért a kir. törvényszék ítéletének indokolásától. Uj jogi nézőpontok érvényesültek a kir. ítélőtáblán elhangzott pörbeszédekben is, úgy, hogy az ítélőtáblai pöranyag nélkül nem lenne hiánytalan az ügy aktáinak ismerete.
Büntetőjogilag azonban a pör még így is torzo marad, amenynyiben úgy a vád, mint a védelem a kir. ítélőtábla ítélete ellen a főtárgyaláson bejelentett semmisségi panaszt utóbb visszavonta s ilykép a kir. Kúriának nem lesz módja - hacsak a koronaügyész nem él az ügyből folyólag a jogegység érdekében perorvoslattal -, hogy végső autoritatív szavát hallassa abban a nagyszámú vitás jogi kérdésben, amely az eljárás során fölmerült. Bármely nagyra becsüljük is a kir. ítélőtábla jogi tudását, büntetőjogi szemszögből voltakép mégis sajnálatos, hogy a törvénymagyarázat legfelső fóruma nem foglalkozhatott a tényeknek és jogszabályoknak szembeszökő inkongruenciájával, amely a Rákosi ügyet jellemzi. Bárha alig hinném, hogy megnyugtatóbb indokolását találhatta volna a marasztaló ítéletnek, mint az ügyben eljárt első bíróságok. Ami természetesen nem a bíróságok hibája, hanem az ügyé: il a les fautes de sa qualité. Vissza