A Rákos mezei országgyűlések története

Előszó

A demokratikus államberendezkedés alapintézménye, legfontosabb szerve az adott ország, nemzet parlamentje. Országgyűlési választások közeledtével természetszerűleg felmerül a kérdés, milyen jelentősége van a társadalom életében a parlamentnek, a népképviseletnek. Sokat elárul egy országról, hogyan viszonyul saját demokratikus, illetve történelmi hagyományaihoz: ez a viszony jelzi, hogy a polgárok mennyire érzik sajátjuknak hazájukat, fontosnak a társadalom közös dolgait, megmutatja a szolidaritás, a társadalmi kohézió erejét és befolyásolja a politikai kultúrát, a közjó és a hatalomgyakorlás viszonyát.
A történelem során hosszú út vezetett a mai törvényhozó testületi formák kialakulásáig: egy adott népcsoport vezetőinek gyűlésétől a minden állampolgár közügyekben való részvételét biztosító népszuverenitás gondolatának elterjedéséig. Magyarország is végigjárta ezt a történelmi utat a honfoglaláskor Pusztaszernél lezajlott gyűléstől, ahol a hagyomány szerint Árpád és a törzsfők megállapították az ország törvényeit, a haza házának, az Országgyűlés mai épületének felépüléséig. Kezdetben az ország sorsát meghatározó gyűlések - mint például az évente megtartott székesfehérvári törvénynap - nemcsak a törvényhozás, hanem a törvénykezés színhelyei is voltak, olyan helyek, ahol az ország vezetői találkozhattak, eszmét cserélhettek, szerződéseket, szövetségeket kötöttek vagy éppen ellenségeket szereztek.
Európa egyik legrégibb parlamentjének az izlandi Althingot tartják. Az izlandi lakosok gyűlését a világörökség részének számító Thingvellir Nemzeti Parkban levő síkságon tartották, mely földrajzi szempontból is jelképes találkozási pont, az észak-amerikai és eurázsiai kőzetlemez szétválásánál található. Az izlandiak különösen büszkék a maguk országos gyűlésére, a legidősebb még működő demokráciának tartják magukat és ápolják is ennek hagyományát. Vissza