Előszó
Szinte nincs olyan ember, aki ne vágyna arra, hogy tudjon rajzolni, festeni. A rajzhoz, festészethez nagy művészeket kapcsolunk, éppen ezért nem merünk a nyomdokaikba lépni, szinte lebeszéljük...
Tovább
Előszó
Szinte nincs olyan ember, aki ne vágyna arra, hogy tudjon rajzolni, festeni. A rajzhoz, festészethez nagy művészeket kapcsolunk, éppen ezért nem merünk a nyomdokaikba lépni, szinte lebeszéljük magunkat arról, hogy elkezdjük komolyan foglalkozni rajztanulással. Pedig kis odafigyeléssel, gyakorlással belátható időn belül szép eredményt érhetünk el. Könyvünk célja, hogy eloszlassa a kishitűséget, a fehér laptól való félelmet. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb, illetve könnyen beszerezhető eszközöket, anyagokat, valamint az egyszerű formák, a szögletes és forgástestek rajzolásához adunk néhány jó tanácsot.
A rajzolás minden képzőművészeti ág alapja, amelyet tanulással, gyakorlással fejleszteni lehet. A rajzolás a megismerés folyamata, a látványtól a képig. Már az ősember is lerajzolta az elejtésre kiszemelt állatokat, ezáltal jobban megismerte azok formáját, tulajdonságait, esetleg természetét. Ez a sikeres vadászathoz elengedhetetlen volt. Ezután az ábrázolás módja folyamatosan változott, néha realisztikusabb lett, máskor bizonyos korlátok nehezítették a pontos megismerést és rajzolást. A művészek azonban minden korban arra törekedtek, hogy a tárgy, élőlény vagy fogalom lényegét ragadják meg. A művésznek nem lehet nélkülöznie a mesterségben való jártasságot, nem nevezheti mesterségben való jártasságot, nem nevezheti mesternek magát az, aki az alapvető fogalmakkal nincs tisztában. Azonban, ha valaki jól rajzol, még nem jelenti azt, hogy művész. A mesterségbeli tudás még nem művészet. De ha nincs meg ez a tudás, hiányoznak az alapok, nincs mire építkezni. Az eredmény sekélyes lesz, olyan, mintha igazi lenne, de érezzük, hogy hamis, egyszóval nem működik.
Vissza