A Rajna kincse

Előszó

Cselekmény

Vidáman őrzi a Rajna mélyén rejlő aranyat a három sellőtestvér. Alberich,a csúf törpe mászik elő az örök éj honából, Nibelheimből, s vágyakozva nézi a sellők ártatlan évődését. Amikor szerelmet kér tőlük, kinevetik, s hiába veszi üldözőbe a fürge lényeket, mindannyiszor pórul jár. Vágy szította dühében csúcspontján egy magas szirt tetején hirtelen észreveszi az aranyat, amely fokozatosan fénnyel önti el a teret. A sellők nem féltik a törpétől a kincset, hiszen, amint azt meggondolatlanul kifecsegik neki, az arany csak annak hoz hasznot, aki a szerelemről lemond: ekkor olyan gyűrűt kovácsolhat magának belőle, mellyel az egész világ ura lehet. Alberich szerelmi vágya mégis az arany utáni sóvárgássá változik. Tehetetlen dühében a törpe megátkozza a szerelmet és elrabolja az aranyat. Nyomban sötétség áll be.
Wotan, minden istenek atyja és Fricka, a felesége álmukból ébredve csodálkozva bámulják az előttük magasodó várat, melynek építésével Wotan a két óriást: Fasoltot és Fafnert bízta meg. Hatalmi mámorában a főisten megfeledkezik arról, amire pedig Fricka keserű kétségbeeséssel figyelmezteti: a vár kialkudott béréből. Ez nem más, mint Freia, Fricka húga, akinek kertjében az istenek számára örök ifjúságot biztosító aranyalmák nőnek. Máris jön a két óriás a fizetségért, Wotan azonban vonakodik teljesíteni a szerződést, s közben titkon Logéra vár, aki korábban e szerződésre rávette, Freia megmenekülését ígérve, s aki most talán kisegíti a bajban. Az óriások már azon vannak, hogy magukkal hurcolják Freiát, amikor végre megjelenik az ármányos és kiszámíthatatlan Loge, a tűz istene. Beszámol a többieknek a Rajna aranyának titkáról és elrablásáról: hírül adja, hogy amint kész a gyűrű, Alberich lesz a világ ura. A kettős veszély szorításában Wotan az elrabolt aranyat kínálja az óriásoknak fizetségül, akik ebbe bele is egyeznek, Freiát mindenesetre zálogul magukkal vive. Amint Freia eltűnik, az istenek gyengülni és öregedni kezdenek. Wotan és Loge sürgősen az alvilágba indul, hogy megszerezzék a kincset. Vissza