A radiumtherapiáról általában (dedikált példány)

Előszó

A radiumtherapia leggyakoribb és legfontosabb alkalmazási területe a rosszindulatú daganatok, elsősorban a rák gyógyítása. Jelentőségét korunk fokozott rákellenes küzdelme, melynek a műtét és röntgentherapia mellett szintén hathatós fegyverét képezi - nagyban emeli. Az utóbbi években az immár közegészségügyi feladattá vált rákgyógyítás elősegítésére az egyes kultúrállamok, szinte egymással versenyezve - igyekeznek minél nagyobb radiummennyiséget beszerezni és így a radiumgyógyítást mind szélesebb körben intézményesen biztosítani.
Franciaország, Belgium, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok példáját követve az utolsó években a többi között Anglia meglévő radiumkészletét újabb 16 grammal egészítette ki. Az angol rákellenes küzdelmet intéző központi bizottság 1933. évi jelentésében már az ország különböző vidékén hálózatszerűen elhelyezett 17 radiumközpontból álló országos szervezetről számol be, amelynek megfelelő felszereléséről a 22 gramm radiummal rendelkező „National Radium Commissiorí" gondoskodik. Hogy azonban nemcsak a gazdag államok igyekeznek a rákgyógyítás sugaras részét minél tökéletesebben kiépíteni, azt a többi között a hozzánk hasonlóan szegény Ausztria példája mutatja, amelynek egészségügyi kormányzata 1931-ben a rákgyógyítás elősegítésére 5 gramm rádium beszerzését tartotta szükségesnek.
A rák radiumgyógyítása az utolsó évtizedben nagy előrehaladást tett és a rendelkezésre álló nagyszámú kimutatás arról tanúskodik, hogy alig van már a ráknak olyan előfordulási területe, ahol radiumkezeléssel eredményt nem tudnánk felmutatni.
Amint a sugaras kezelés két ágát: a rádium és röntgentherapiát a rákgyógyításban nem mint vetélytársat, hanem mint egymást támogató, kiegészítő gyógyítóeljárásokat tekintjük, éppen úgy a műtétet és a sugaras kezelést sem helyes szembeállítani egymással. A rákgyógyítás nehéz területén mindhárom gyógyítóeljárásnak megvan a maga alkalmazási köre és a legtöbbször egymás támogatására hivatottak.
A napjainkban annyira időszerű rákellenes küzdelemnek egyik alapvető feltétele, hogy minden rákos beteg számára az állapotának legmegfelelőbb kezelési módot kell biztosítani. Minthogy a sebészi ellátás mellett a sugarastherapia, különösen annak radiumkezelési ága ma még vagy egyáltalában nincs, vagy csak kezdetlegesen van kiépítve, a közeljövőben ennek a feladatnak megoldására kell törekednünk. Tudatában kell lennünk, hogy megfelelően megszervezett rákellenes küzdelemről csak akkor beszélhetünk, ha a rákgyógyítás ma rendelkezésre álló mindhárom eszközét: a műtét, röntgen- és radiumtherapia lehetőségét minden rákos beteg számára egyaránt biztosítottuk.
A jelen munka ennek a nálunk még kellőképpen nem ismert és megfelelő szerephez nem jutott rákgyógyító ágnak - a rádiumtherapiának ismertetésével foglalkozik. Röviden igyekszik összefoglalni mindazt, amit a rosszindulatú daganatok gyógyításával kapcsolatosan a rádiumról, annak kezelési eljárásairól és teljesítőképességéről tudnunk kell hogy a rákgyógyításban betöltött fontos szerepét megfelelően értékelhessük.
Budapest, 1934 május hó.
Büben Iván dr. Vissza