Előszó
A huszadik század, a villamosság és repülés fejlődésének korszaka, hatalmas vívmányokkal gazdagította az emberiséget. A technika vívmányai közül azonban egyik sem terjedt el olyan nagy arányban és olyan rohamosan, mint a rádió. Még az olyan emberek is, akik minden újítástól, de különösen attól, hogy valamely technikai ujitás lényegével is megismerkedjenek, idegenkedtek, a rádió iránt mondhatni lázas érdeklődéssel viseltetnek.
A rádió leggyorsabban közvetíti a napi-, sport-, színházi és a többi híreket. Tökéletes művészi produkciókat nyújt, zenét, éneket, a világ olyan kiváló művészeitől, akiktől e produkciókat a távolság, anyagiak és más okok miatt sohasem élvezhettük volna. Milyen óriási előnyt jelent a rádió a kultúrembernek ... de gondoljunk arra is, hogy hány ember él, pl. hózivataros, zimankós vagy esős időben, néha hetekig elvágva a társadalomtól, még a napi hirlap olvasását is nélkülözve, mit jelent az ilyen helyzetben a rádió, mikor kint süvít a hideg szél s bent a barátságos melegben felcsendül a legszebb operaária.
Vagy mit jelent a rádió az aggok, betegek és gyengélkedők számára, akiknek eltereli figyelmét a betegség kinzó gondolataitól, s ezzel a gyógyulást is elősegíti, vagy a vakoknak ...
És a gyermekek. Ki mesél a ma elkínzott idegzetű emberei közül a gyermekeknek! Hogy várják az apróságok a délutánt, s jön a mese a rádión, mint egy himes szárnyú pillangó és repíti magával a gyermekek fantáziáját, szépre, jóra tanítva a kicsinyeket. S a fiatalságnak cigányzene, tánczene ... a kutató elmének tudományos előadások ... s az idegenbe szakadt embernek az édesbús, hazai muzsika, a zengő anyanyelv . . . mint a mesebeli tündér, mindent elhoz a hullámok szárnyán, a rádió.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal