A rádió-ellenállásokról

Előszó

Részlet a könyvből:

A rádióellenállások általános ismertetése.

Modern rádiókészülékek és nagyteljesítményű erősítőberendezések legfontosabb alkatrészei közé tartoznak a különféle ellenállások. Megtaláljuk őket valamilyen formában a készülékek minden egyes lámpafokozatában, részint mint rácslevezető ellenállást, mint előfeszültség beállitót, másrészt mint anódfeszültségejtőt, mint anódterhelést, de ellenállásokat használunk a hangszín nemesítésére, a feszültségek osztására és kiváltképpen a hálózati zajok szűrésére is. Ott találjuk azonban az ellenállásokat az intelligens amatőr fiókjában is, aki feszültségméréseknél előtétellenállásnak, árammérésénél sönt-ellenállásnak használja, mérőhidakat létesít velük és még számtalan felhasználási módját említhetnők, mint rádiózavarszűrők, kondenzátorvédők, hangszóró, transzformátor, fejhallgató parallel ellenállások, hangelosztók stb., melyekkel e helyen részletesen és behatóbban foglalkozni nem lehet.
Az ellenállás szó az elektrotechnikában az elektromosáramot folyásában gátló akadályt jelenti. Hogy elektromos áramlás meginduljon, ahhoz elsősorban feszültség szükséges, mint az áramlást létesítő ok, másrészt pedig valamilyen közeg, amelyben az áram folyik. Az elektromos feszültséget általában gépekkel állítják elő és vezetéken szállítják a felhasználás helyére, ahol például villamoslámpát, vasalót, motort vagy rádiót kapcsolva e feszültségre, ezeken a feszültségtől hajtva elektromos áram folyik át és fénnyé, meleggé, munkává vagy hanggá alakul. Minél nagyobb a feszültség, annál nagyobb az áram; az áram útját azonban akadályok, ellenállások nehezítik meg. Ezek az akadályok lehetnek kicsinyek, mint például a vastag vörösréz vezeték ellenállása vagy nagyobbak, mint a rádióellenállások, de lehetnek olyan nagyok is, hogy rajtuk az áram a feszültség hatására sem tud elindulni, ezek az igen nagy ellenállások a szigetelők.
A feszültségnek munkát kell kifejtenie, hogy az ellenállásokat legyőzve az áramot továbbvigye és ebben a munkában - mely meleggé alakulva, mint elektromos veszteség ismeretes - a feszültség veszít hatásából, értéke esik. Az ellenálláson tehát feszültségesés lesz, melynek értéke: e = i. r, ahol e egyenlő azon feszültségeséssel, mely az i áramot r ellenálláson keresztülhajtotta. Ezen feszültségesés az ellenállás két sarkán voltmeterrel lemérhető. Az az elektromos munka pedig, mely szükséges volt az ellenállás leküzdésére és az ellenállásban meleggé alakult, terheli az ellenállást. Vissza